Életre kel a néma partitúra
Hamarosan már tanulta is a zenét, megkezdődött a komoly munka, amit ő rejtvényfejtésnek tartott:
- Újraszereztük a darabokat, kitaláltuk, hogyan folytathatta a zeneszerző - meséli az immár 26 esztendős, nemzetközi hírű zongoraművész. - Tanáraimmal úgy tudom elsajátítani a műveket, azaz ők úgy fordítják át, mesélik el nekem a hangok, a jelek, az ütemek üzeneteit, mintha látnám az eredeti kottát. Ez a titkom, hiszen e nélkül csak másolnám egy-egy zongorista elképzelését. Amikor már a "kezemben van" a darab, meghallgathatom néhány művésztől, s aztán lassan kialakul róla a saját elképzelésem is. A Braille-kottákkal nagyon lassú lenne a munka. Sajátos módszerünkkel viszont néhány hét alatt megtanulok akár egy Beethoven-szonátát is. Nem az előadás szintjén, ekkor még csak a hangok lesznek a birtokomban.
Tamás kénytelen volt külföldön végezni felsőfokú tanulmányait. Még felvételizni sem engedték ugyanis a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, így Bécsben tanult. Rico Saccanival és Vásáry Tamással sikeres koncertjei voltak, játszottak az Izlandi Szimfonikusokkal, a Magyar Rádió Zenekarával, a Filharmóniai Társaság Zenekarával. Tamás már huszonnégy országban játszott. Legutóbb Berlinben lépett fel, koncertje bevételével - több mint ötezer euróval - a zuglói mozgásjavító iskolát támogatta.
- Minden alkalmat megragadok, ha jótékonysági koncertre hívnak - meséli Érdi. - Szabadkán a bevételt a szerb és a vajdasági vakok szövetsége kapta, nemrég pedig egy játszótérért zongoráztam, magyar vak gyerekeknek, Veszprémben a halmozottan sérültek javára játszom már harmadik éve, és nagyon jó érzés, mikor képeslapot kapok a kirándulásaikról, amelyeket a koncertem jóvoltából szerveznek. Mindahhoz, amit eddig elértem, nagyon sok segítséget kaptam. Ezt szeretném viszonozni koncertjeimmel.
Az ifjú zongorista december 11-én - az idén már másodszor - megtöltötte a Művészetek Palotájának koncerttermét. Tamás lázasan zongorázott, a szó eredeti és átvitt értelmében is: majdnem 38 fokos láza ellenére is végigjátszotta a több mint kétórás koncertet. A zene szeretetéről így gondolkodik: - Aki egyszer megérzi, amit egy szerző a kottafejek sokaságán át megálmodott, az soha többé nem tud szabadulni ettől az élménytől. Egyszer valaki azt kérdezte tőlem, szereztem-e már zenét? Igen, mondtam, de akkor még olyan kicsi voltam, hogy fogalmam sem volt arról, hányan megelőztek ebben, és milyen nagyszerű művekkel.
