Pontosabban csak az övéit (bár nehéz elképzelni, hogy frakcióvezető-helyettesként erre lenne jogosítványa). A házelnök, Szili Katalin, rendre utasította, majd általános felállást rendelt el, ezzel is kifejezve az Országgyűlés tiszteletét (amint a Vezér mondá') a határainkon kívül élő magyarok hűsége iránt.

Lidérc, mondhatni, a legnagyobb ellenzéki párt első embere bohócot csinált a majd négyszáz fős képviselő-testületből. Persze, hogy - egy demonstratív módon kivonuló szdsz-es képviselőn kívül - senki nem maradt ülve, rájuk ugyan ne mondják, hogy hazaárulók! Mintegy megerősítve azt, hogy az egy évvel ezelőtti népszavazáson, amit nem is a Fidesz (amely kormányzó párt korában kategorikusan elutasította a kettős állampolgárságot), hanem az agyament Magyarok Világszövetsége kezdeményezett, ahol lehetett igennel meg nemmel is voksolni, a többséggel tartottak.

S ha már ez a lehangoló bohózatba illő história megesett (szóról szóra O. V. koreográfiája szerint), ideje lenne tisztázni végre, kiket is kell érteni valójában az - egyszerűség kedvéért - egy kalap alá vett határon kívüli magyarok alatt. Egyfajta logika szerint idesorolandó az Izraelben élő mintegy százezer egykori magyar is, akik ilyenformán az egyik legnépesebb diaszpórát alkotják. Elképzelhető, hogy ők is igényt tartanának erre, s az sem kizárt, hogy nem. Nekik (még inkább a felmenőiknek) a múlt század harmincas éveinek végén eszük ágában nem volt hazát cserélni. Őket nem elcsatolták, szüleik, nagyszüleik Trianon után is itt éltek, magyarnak (magyar zsidónak, zsidó magyarnak: kinek mi tetszik) tartották magukat, köztük az a hatszázezer honfitársunk is, akiket elgázosítottak, elevenen elástak, éhhalálra, munkaszolgálatra kényszerítettek, pusztán azért, mert zsidóknak (magyar zsidóknak, zsidó magyaroknak) születtek. Egymást követték az úgymond faji alapon mindezt előkészítő, az akkori T. Ház által szentesített zsidótörvények, amelyek mindegyike arra irányult, hogy a nagy keservesen befogadott zsidók kirekesztessenek a magyarságból. Olyannyira, hogy még kutyát sem tarthatott a büdös zsidaja!

Fel lehet ezt ép ésszel fogni? Csoda, ha a túlélők közül számosan (miután vagy megtalálták a deportálás előtt elásott ékszereiket vagy sem) úgy döntöttek, egy percig se maradnak itt tovább, s a Szentföldön kezdtek új életet. Most meg azt hallják, teszem azt a Duna Televízióban, hogy szobrot állítottak az óhazában Wass Albertnek, s Orbán Viktor felszólítására a honanyák és honatyák talpra szökkentek, hogy így fejezzék ki tiszteletüket a kettős állampolgárság lehetőségétől megfosztott, határon kívüli magyarok iránt. Anélkül, hogy egyszer is elhangzott volna, hogy természetesen közéjük sorolandók a zsidók országában élő egykori honfitársaink s azok leszármazottai is, s anélkül, hogy bárki megkérdezte volna őket: igényt tartanak-e a kettős állampolgárságra? A többi, ahogy mondani szokás, stimmel.

A szerző újságíró