Ante Gotovina nem ütőkártya többé Belgrád kezében. Miután a horvát haderő háborús főparancsnokát Tenerifén elfogták, többé nem áll a kifogás: csak szerbeket akarnak felelősségre vonni Hágában. A szerb államvezetés éppen ezért nem örülhetett szívből az ENSZ-törvényszék főügyésze szájából elhangzott jó hírnek, hiszen az azt jelentette, hogy ezentúl nem lehet másra mutogatni, amikor a boszniai vérengzés két szökésben levő főkolomposa, Ratko Mladics és Radovan Karadzsics felől érdeklődnek nála. Annál is kevésbé, mert ha Belgrád együttműködése elmarad, Szerbiának nincs reménye az euroatlanti csatlakozásra.

Válaszul Carla del Ponte asszony "jó hírére", egy szerbiai laktanyában előkerült Mladics tábornok évek óta elveszettnek mondott szolgálati dossziéja, amely vélhetőleg sok rejtegetnivalót tartalmaz, ha már ennyire kellett dugdosni a hágai ügyész elől. A gyors siker viszont azt sejteti, hogy "bizonyos" katonai körök gyorsan elő tudnák állítani a két szökevényt is. Ha akarnák.

Persze mindenki tisztában van vele: a dosszié átadása legfeljebb arra jó, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt holnap adandó beszámolójában a hágai főügyész netán nem is marasztalná el teljesen Belgrádot az együttműködés megtagadása miatt, legközelebb már semmi sem óvja meg Szerbiát a szankcióktól. Ezért a kormány rövidesen döntő lépésre kényszerül. A hallgatag többség méltatlankodásától nem kell tartania, az már régóta nem akar maroknyi háborús bűnös rabja lenni, az elvakult nacionalisták pedig még sincsenek annyian, hogy randalírozásukkal megbuktassák a kabinetet. A Kostunica-kabinetet amúgy sem az utca fogja félreállítani, mandátumának a botrányokkal sűrűn megtűzdelt kormányzása vet majd véget - vélte egy fővárosi elemző. A legnagyobb szolgálatot úgy tenné a népnek, ha Karadzsics és Mladics miatt kellene távoznia.

Újvidék, 2005. december 13.