"Karancsságról utazom Vácra. Reggel hétkor indulok, és délután négyre érek haza. Elég sokan járunk onnan, így a többiek nevében is mondhatom: sokba kerül az utazás, és testileg-lelkileg is nagyon megterhelő. Kérem, ne küldjenek minket tovább." Az idézet egy olyan levélből való, amelyből többtucatnyi érkezett december eleje óta a váci kórházba. Hiába. Erős András főigazgató egyelőre nem tehet semmit. A kórház, ahol 12 éve gyógyítanak daganatos betegeket, a folytatásra nem kapott felhatalmazást.

- A kezelésekhez csaknem minden feltétel adott, de a fekvőbeteg-ellátáshoz nélkülözhetetlen kórházi ágyak valóban hiányoznak. Így hiába támogatja a szakmai kollégium a váci kórház centrummá jelölését, így nincs esély a kezelések folytatására. Kórházat bővíteni viszont hosszadalmas procedúra. Legközelebb júniusban lenne esély arra, hogy döntsenek felőlünk - mondja Erős András, aki szerint valaminek mégiscsak történnie kellene, mert azzal, hogy kórháza kiesik az ellátók közül, Pest és Nógrád megye északi része kemoterápiás kezelőhely nélkül marad. A betegeket viszont mértéktelenül megviseli, ha egy kimerítő kezelés után még hosszú vonatútra is kényszerülnek.

Csiba Gábor, a miskolci megyei kórház igazgatója is emiatt tartja aggályosnak az új rendszert:

- A betegek jelentős részénél elképzelhetetlen, hogy ötven-hatvan kilométert utazzanak egy-egy kezelésért. Az az ózdi munkásember, akinek filléres gondjai vannak, biztosan nem utazik majd be csak ezért a megyeszékhelyre. Érthetetlen, hogy a frissen felújított, eszközökkel és személyzettel is tökéletesen felszerelt ózdi kórház miért maradt ki a sorból, míg Eger, ahol sem a körülmények, sem a szakmai feltételek nem adottak a rákbetegek gyógyítására, centrum lett - mondja a főigazgató.

Ózdhoz hasonló helyzetbe került a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház is, amelynek sebészeti osztályán nyolc évig végezték a speciális kezeléseket: onkológiából szakvizsgázott orvossal, megfelelő személyzettel, ágyak kialakításával biztosították az osztályon a szükséges feltételeket.

- Eger centrum lett, miközben ott szinte nincs is onkológia, Salgótarján szintén, ahonnan az egy szem onkológus eddig is a fővárosba küldte a betegeket. Míg a jobb adottságú Gyöngyös vagy Ózd nem fogadhat betegeket - érzékeltette a helyzetet több vezető onkológus is. Szerintük mechanikusan döntöttek a centrumokról: azaz ahol eddig "külön keretes" gyógyszert rendelhettek, automatikusan azok lettek a központok, szinte szakmai követelmények nélkül.

Azok a helyek, amelyektől elvették a kemoterápiás kezelés jogát, de még a kijelölt centrumok is hibásnak és átgondolatlannak tartják az új struktúrát. Az átalakítás elveivel egyetértenek, a megoldásokkal nem.

Az alapgondolat az, hogy a daganatos betegeket csak az arra felkészült helyeken kezeljék. Az eddigiekben ugyanis négyszáz helyen, néhol teljesen kontrollálatlanul, néhol szakemberek nélkül végeztek onkológiai betegellátást. Csakhogy a most kijelölt helyek jelentős része is alkalmatlan a betegek megfelelő ellátására, miközben nem kaptak jogosultságot olyan központok, ahol színvonalas és szakszerű ellátás folyik. Ráadásul az átszervezésnél arra nem gondoltak, hogy a betegek hogyan jutnak el a kijelölt centrumokba, illetve onnan hogyan jutnak haza a komoly fizikai megterhelést jelentő terápiák után. Arra a legtöbbször ugyanis nincs mód, hogy a kezelés után a központokban maradjanak. Nem tudni, hogy egy-egy osztály a havi több száz új beteget is jelentő "átszervezés" után a teljesítménykorlátozás mellett hogyan számolja majd el az új érkezők kezelését. (A teljesítménykorlát miatt csak egy bizonyos számú kezelést fizet a kórháznak a biztosító. Az OEP ígérete alapján ezt jövőre már az új feladatok szerint átrendezik.)

Szűcs Miklós, a Sugárterápiás és Onkológiai Szakmai Kollégium elnöke szerint viszont körültekintő munka előzte meg az onkológiai centrumok kijelölését. Szerinte a betegek utaztatásánál nagyobb baj, ha nem kapnak megfelelő ellátást.

- Sok kórház csak anyagi okból végzett kemoterápiát - mondja a kollégiumvezető, aki szerint, ha például a váci kórházban a szükséges ágyak meglesznek, folytathatják a kezelést.

A decemberi változás utáni hetekben egyébként felmérés készült. A kutatók harmincöt osztály betegeit kérdezték meg, s harminc százalékuk nyilatkozott úgy: az új feltételek mellett nem vállalják a kezeléseket.