A világmédia, s az általa megszólaló szakemberek széles körben és igen hangosan nem várnak sikert a hongkongi találkozótól. Ez pedig könnyen azt jelentheti, hogy az egész folyamat összeomlik. A tárgyalási mandátumok 2007-ben lejárnak, s egy mostani siker esetén is csak éppen elégséges idő maradna a megállapodások technikai részleteinek kimunkálására. Ugyanakkor, ha mégis - legalább a szándékok kinyilatkoztatásának formájában - pislákolna valamely reménysugár, az ebben rejlő politikai akarat elégséges lehet a sikerhez.

A tárgyalások "motorja" - ahogy Celso Amorim brazil külügyminiszter nevezte - az agrárkereskedelem, ám a motor éppen áll. Az unió importtarifáinak átlag 39 százalékos csökkentésére hajlandó, ám erről mind a G20-nak, mind az ausztrálok vezette cairnsi csoportnak az a véleménye, hogy nem jelent valódi piacnyitást. Így kerülhet a képbe - alkualapként - az ipari termékek tarifacsökkentésének kérdése. Húsba vágó ügy, hiszen a teljes világkereskedelem 60 százalékáról van szó, ám éppen a fejlődők kötötték meg magukat nagyon keményen.

Fontos jellemvonása a tárgyalásoknak, hogy a világ három legnagyobb exportőre közül kettő - az Egyesült Államok és Kína - nem igazán tartozik egyik erőcsoporthoz sem, s aktivitásuk is meglehetősen mérsékelt. Ezt magyarázhatja az a kalkuláció, amely a Világbank egy legfrissebb jelentéséből derül ki. Ebben azt mérlegelik, milyen hatásai lennének egy sikeres megállapodásnak, s kimutatja, hogy éppen erre a két országra nézve legfeljebb marginális. Kína ugyan tagja a G20-nak, ráadásul közvetve házigazdája is a mostani rendezvénynek, minden jel és minden érv azonban amellett szól, hogy nem fognak igen aktívan részt venni a küzdelmekben.

A Hongkongba érkezett amerikai kereskedelmi tárgyalási képviselő, Rob Portman és az EU kereskedelmi biztosa, Peter Mandelson igen diplomatikus nyilatkozatokkal hívták fel magukra a figyelmet. Portman lényegében annyit mondott, hogy dolgozni jött, míg Mandelson a folyamat "emberi arcáról", s a szegény országoknak nyújtandó segítségről beszélt. Miközben Mandelson nem említette, hogy e segítséget akár az agrártarifák radikális csökkentésének útján is elképzelhetőnek tartja, Portman éppen ezt szorgalmazta.