A módszert Parkinson-kórosok kezelésére hozták létre, hogy javítsák mozgásvezérlésüket, majd epilepsziásoknál is alkalmazták a rohamok kontrollálására. A pacemakert - egy elemmel működő, gyufásdoboz méretű generátort - a mellkasba ültetik be, éppúgy, mint a szívritmus-szabályozókat. Innen vezetékek futnak fel a bőr alatt, a nyak két oldalán a bolygóideghez, s ezen keresztül a megfelelő agyterület ingerlésével befolyásolják az adott betegségben roszszul működő áramköröket.

Nem lehetne ugyanilyen pacemakerrel javítani a súlyos depressziósok állapotán is? Az ötlet Helen Maybergtől, az atlantai Emory Orvosi Egyetem professzorától származik, aki kimutatta, hogy a gyógyszerek és a viselkedésterápiák más-más agyterületekre és páciensekre különféleképpen hatnak.

A nem fogékony betegeknél a sikeres kezeléshez újra kellene "huzalozni" bizonyos agyi áramköröket. Mayberg súlyos depressziósoknál felfigyelt arra, hogy agyukban fokozott a limbikus rendszer egyik (Broad-mann 25-tel jelölt) területének aktivitása: ez a régió mind depressziósoknál, mind egészségeseknél kritikus szerepet játszik a szomorúság és más rossz hangulatok szabályozásában, ezen kívül kapcsolatba hozható a fokozott passzivitással is. Ismert eltérés még depressziósoknál a homloklebeny normálisnál alacsonyabb aktivitása is. A két tényező feltehetően nem független egymástól, s egy olyan agyi áramkör felelős a hangulatszabályozásért, amelyben a Br25 és a frontális lebenyek kulcsfontosságúak. A depresszió ezen áramkör komplex zavara. Mayberg szerint ez a zavar helyreállítható, méghozzá a Br25 agyterület ingerlésével. Az áram nemcsak stimulálja, hanem át is hangolja az agyat, egy abnormálisan működő áramkör megzavarásával vagy kikapcsolásával.

A módszert hat súlyos depresszióban szenvedő betegnél próbálták ki, akinek semmilyen gyógyszer vagy másfajta terápia nem használt. Mayberg szerint a hatás már a műtét alatt észrevehető volt. Mivel a beavatkozást helyi érzéstelenítéssel hajtották végre, a páciensek közben számot tudtak adni érzéseikről. Mikor elkezdték a Br25 elektromos ingerlését, szinte azonnal nyugalomról, megkönnyebbülésről, a negatív állapot hirtelen megszűnéséről számoltak be, s ugyanez a műtét után is fennmaradt. Fél éven belül ketten ugyan visszaestek, a többi négy beteg azonban kifejezett hangulatjavulásról adott számot, mindenfajta mellékhatás nélkül. Egy kanadai nőbeteg utolsó depressziós epizódja 8 évig tartott; ezalatt rengeteg időt töltött kórházban, mivel félő volt, hogy árthat önmagának. A műtét után először érezte úgy, hogy "normális": terveket kezdett szőni egy saját üzlet beindításáról, holott addig csak ágyán fekve nézett a semmibe...

A műtét utáni fél év alatt többször is vizsgálták a betegek agyi véráramlását PET-tel és más neuropszichológiai eszközökkel, melyek azt mutatták, hogy a Br25 aktivitása csökkent, s ezzel párhuzamosan a homloklebenyi területeké nőtt. Ez egybevág a más gyógyult páciensek agyában gyógyszer hatására végbement változásokkal.

Ezek rendkívül biztató kezdeti eredmények. Ugyanakkor még nem tudjuk, mennyit kell várnunk arra, hogy ezt a technikát itthon is bevezessék a gyakorlatba. Bánki M. Csaba, a Nagykállói Pszichiátriai Kórház tudományos oktatási igazgatója szerint az ilyen és hasonló eljárásoknak "ma még inkább a tudományos kutatásban van a helyük, mert a hatásmechanizmusuk nem tisztázott, a hosszú távú biztonságosságukról sem tudunk eleget". Bizonyos, hogy az ilyen kezelés a jövőben is kivételes és ritka lesz. Éppúgy, mint a Parkinson-kórosoknál, a legsúlyosabb esetekre korlátozódik majd, hiszen mégiscsak komoly - bár viszonylag "jóindulatú" - sebészeti beavatkozásról van szó. Amíg más módszerek használnak, addig nem operálhatjuk meg valakinek az agyát... Ha viszont semmi sem segít, indokolt a műtét, hiszen a súlyos depreszszió hosszú időszakokra lehetetlenné teszi a normális életet, és az immunrendszer elnyomásával az egészséget is aláássa.

Ezért óriási jelentőségűek a depressziófelfogásban való paradigmaváltás ezen első lépései. A depresszió kezelése terén pedig ez az utóbbi 10 év legizgalmasabb új eredménye.