A Varsói Szerződéstől a hálózati alapú hadviselésig
Induljunk a sikerek felsorolásán visszafelé. A honvédelmi miniszter valószínűleg elfelejtette Gyurcsány Ferenc figyelmét felhívni arra, hogy a magyar honvédség rendelkezésére álló, kb. 90 repülőgépből nagyjából az a néhány képes felszállni, amit a bemutatón látott. A rossz nyelvek szerint a magyar légierőnek pont annyi repülőgépe repül, ahány tábornoka van.
Az Állami Számvevőszék jelentésének három lényeges eleme van. Az első az, hogy az előző kormány 2000- 2010-es haderőreformja hamvába holt a hivatásos állomány 2001-ben elfogadott és 2002-ben már a szocialista kormány által bevezetett több mint 50 százalékos illetményemelése miatt. A második arról szól, hogy a jelenlegi kormány majdnem kettő év alatt kiizzadott 2004-2013-as haderőátalakítási terve a ciklus alatt bevezetett költségvetési megszorítások miatt "elvesztette minden realitását". A harmadik szomorú hír pedig az, hogy a sebtében összecsapott 2005-2015-ös stratégiai koncepció "megvalósulásának nagyok a kockázatai" már az első évek költségvetési kiegyensúlyozatlansága miatt. Emiatt meg kell kérdeznem, hogy akkor mi a pozitív az ÁSZ-jelentésben?
A jelenlegi HM egyetlen sikeres akciója a sorkatonaság szüneteltetése. Ezért szerintem az SZDSZ-nek és nem az MSZP-nek kell kezet csókolni. A sorkatonaság felszámolása alapot jelenthetne a professzionális haderő megteremtésének. Eltelt egy év, tett-e valamit ennek érdekében a HM? Melyek a jellemzői a 2005-ös magyar haderőnek?
Teljesen torz a haderő struktúrája: közel azonos a központi szervek létszáma a csapatokéval. A teljesen impotens központi szervek felélik a tárca költségvetésének 75 százalékát, egy tisztre egy tiszthelyettes, egy szerződéses és egy közalkalmazott jut, nincs rendfokozati piramis. A torz struktúra annak köszönhető, hogy minden eddigi reformkísérlet (létszámcsökkentés) során a HM és a vezérkar közösen "rárontott" a csapatokra, mindig azok létszámát csökkentették, közben a vízfej átment hidroglóbuszba. A katonai szakmához nem értő mindenkori politikai elit felelőssége abban van, hogy ezt a "rárontást" eltűrte, támogatta.
Nézzük meg azt a táblázatot, amelyik a tisztek rendfokozati arányait mutatja be 2002-ben és 2005-ben. A táblázat harmadik oszlopában bemutatom azt, hogy mennyi tisztre és milyen rendfokozati piramissal lenne szüksége egy 300 milliárd forintból eltartható, 15 000 fős haderőnek.
A táblázatból láthatjuk, hogy a kormány három éve alatt az 1200 fős létszámcsökkenés mellett a rendfokozati arányok semmit sem változtak. Más állománykategóriákban sem találunk rendfokozati piramist, a tiszthelyetteseknél a főtörzsőrmesterek létszáma a legnagyobb, a legénységi állomány több mint 70 százaléka szakaszvezető.
A haderő képtelen fejlesztéseket finanszírozni, hiszen 2005-ben a költségvetés 50 százaléka megy el bérjellegű kiadásokra, 40 százalék a dologi kiadásokra és csak 10 százalék maradna a fejlesztésekre, de azt elviszi a Gripen-projekt. 2006-ra tervezett költségvetési struktúrája azonos a 2005-ösével. A még mindig orosz eredetű haditechnikai eszközök zöménél 40 százalék alatt van a hadrafoghatóság. A NATO szabványosítási egyezményeit öt év teljes jogú tagság ellenére csak részben fordították le, a NATO alkalmazási elveit egyébként sem lehet adaptálni a Varsói Szerződés rozsdás vasaira. A NATO-ban önként vállalt kötelezettségeinket az utóbbi években rendre 20 százalék alatt teljesítjük. A sorkatonaság tehát megszűnt, de ettől még nem lett profi haderőnk.
A külföldi bevetésekben másod-harmadrangú szerepre vagyunk kárhoztatva, Irakban is "vízhordásra" voltunk csak alkalmasak, de még azt sem saját szállítóeszközökkel végeztük, hanem azokkal a járművekkel, amelyeket az amerikai civil vállalat a Kellogh, Braun and Roth bocsátottak rendelkezésünkre. A Honvédelmi Minisztérium Zrínyi Miklóssal vallja "Jó sors, szerencse kell, semmi más", ezért nem biztosít megbízható védelmet nyújtó páncélozott eszközöket sem az iraki, sem az afganisztáni kontingens számára. A C+D védelemipari kiállításon bemutatták a Mercedes jármű részben páncélozott változatát. Az továbbra is egy nyitott jármű, a rajta utazó katonák teljesen védtelenek egy géppisztolysorozattal szemben.
Van-e megoldás? Lesz-e megoldás?
Ha az ellenzék haderővel kapcsolatos megnyilvánulásait vizsgáljuk, akkor nincs remény egy esetleges kormányváltás esetén 2006-ban. Simicskó István még mindig 45 000 fős haderőről, és attól független Nemzetőrségről álmodozik.
Van megoldás.
Tisztázni kell, hogy 300 milliárd forintot lehet és kell évente a haderőre költeni. Az európai NATO-tagok átlagban 100 ezer USD-s egy katonára jutó költségvetéssel tartják fenn és fejlesztik haderejüket. Az évi 300 milliárd ilyen módon 15 000 fős aktív haderő eltartására elegendő. Azért, hogy a 2088-ra tervezett 25 000 fős képesség meglegyen, szükség van egy 10 000 fős tartalékos komponensre. Ma 6556 tiszt, 9072 tiszthelyettes, 7776 szerződéses, 6877 közalkalmazott és 850 tanintézeti hallgató van a haderőben. Akkor lennének egészségesek az állományarányok, ha a 15 000 fős haderőben 1500 tiszt, 4500 tiszthelyettes, 7500 szerződéses és 1500 közalkalmazott lenne. Egy 15 000 fős profi haderő, ha működne benne "a felfelé vagy kifelé"-elv, akkor néhány év alatt ki tudná termelni magából az aktív állománnyal azonos rendfokozati struktúrájú 10 000 fős profi tartalékos komponenst, amit akár Nemzetőrségnek is nevezhetnénk.
Akkor hihetnénk el, hogy a vezérkar a Honvédelmi Minisztériumba integrálódott, ha egy 100-150 fős Honvédelmi Minisztériumnak csak egyetlen háttérintézménye lenne, a vezérkar, mint döntés-előkészítő és -végrehajtó szerv. Ma a Honvédelmi Minisztérium létszáma 650 fő, a minisztériumhoz köthető háttérintézményekkel együtt 5877 fő. A vezérkar és háttérintézményei együttes létszáma 8712 fő. Ezt le kellene csökkenteni 2850-2900 főre. A vezérkar alapját a NATO-elvek szerint a J1-től J9-ig terjedő csoportfőnökségeknek kellene képezniük. Ezekhez a csoportfőnökségekhez kellene csatolni a háttérintézményeket, például a J1-hez a teljes humánerőforrást; gazdálkodást, a tanintézeteket, képzőközpontokat. A J2-höz a hírszerzés és felderítés minden elemét, többek közt a Katonai Felderítő Hivatalt kellene kapcsolni, ha működne J3, nem lenne szükség külön műveleti központra, a J4 intézhetné a NATO-val egyeztetve a beszerzéseket és így tovább.
A szárazföldi haderő jelenlegi létszáma 9824 fő. Ezt át kellene alakítani 10 000 fős gépesített hadosztállyá, állományában gépesített lövészezredekkel, felderítő, műszaki, vegyvédelmi, vezetésbiztosító zászlóaljakkal, vegyes tüzér, vegyes csapatrepülő, harci kiszolgáló, támogató ezredekkel. A légierő jelenlegi létszáma 6717 fő. A légierőt át kellene alakítani 2000 fős honi légvédelmi ezreddé, amely magában foglalja a légtér-felügyeleti, légiharc-irányító alegységeket és a vadászbombázó alegységeket.
A 15 000 fős haderő azért lenne finanszírozható, mert bérjellegű kiadásai a 10 000 tartalékos háromhavi bérével együtt sem haladnák meg a 80-100 milliárd forintot. A dologi kiadásai biztosíthatók 80-100 milliárd forintból, így évente maradna 100-140 milliárd forint a haditechnikai fejlesztésekre. Ez esélyt adna arra, hogy kikászálódjunk a "kizárásra érett", "vonakodó szövetséges" és a megalázó "vízhordó" szerepkörből, és partnerek lehessünk a XXI. század hálózati alapú hadviselésében.
A szerző nyugállományú alezredes
