Egyszerre léptek ki az udvarukból a szomszédasszonnyal, aki odaballagott hozzá egy kis trécselésre. Napokig nem volt ilyesmire alkalom, szakadt az eső. Egymáshoz meg nemigen járnak át, kiment a divatból a szomszédolás, de annak mégiscsak szükségét érzik, hogy időnként szót váltsanak.

- Megjött a Pistiért az apja - világosítja fel rémületének okáról az aszszony a másikat, s az meg is ért azonnal mindent. Legutóbb is úgy adódott, hogy együtt kísérhették végig a szemközti házban élő, négyéves Pisti anyja és apja közötti huzakodást. Pistiért időnként, az asszonyok tudomása szerint kiszámíthatatlan időközökben, eljön az apja. A férfi a gyerek anyjával nincs összeházasodva, így azután nem kellett bajlódniuk a válással sem, egyszerűen csak külön költöztek. A szomszédasszonyok azt is tudják, hogy a két fiatal megállapodott: apja viheti a kisfiút, amikor akarja, csak a megbeszélt időben épségben hozza vissza.

Pisti azonban a múltkor valamiért nem akart beülni az apja kocsijába.
A férfi előbb megpróbálta beédesgetni, s hogy a gyerek egyre csak szorongatta a kapufélfát, rákiabált az anyjára:

- Te meg nem bírnád kinyitni a pofád, hogy segíts? Fogadni mernék, megint a Mónikáról dumáltál neki valamit, azért nem akar velem jönni. De figyelmeztetlek, megemlegeted, ha megpróbálod a gyereket ellenem nevelni!

- A francot se érdekli a barátnőd, tőlem megdögölhettek. Ha normálisan törődnél a gyerekkel, beszélgetnél vele, megtudhatnád, mi baja van. Elmondaná. Ha nem vetted volna észre, tud beszélni!

A szomszédasszonyok a mind durvább és egyre hangosabb vita közben nem tudták eldönteni, menjenek vagy maradjanak-e az utcán, végül a maradás mellett döntöttek, hátha elfajulnak a dolgok, s szükség lesz rájuk. De erre nem került sor, a férfi végül bevágta a kocsiajtót, majd letekerte az ablakot, hogy visszakiabáljon:

- Te rohadék, ez miattad van!

Azután elviharzott. A két asszony még szemtanúja volt, amint a fiatal nő megpróbálta Pistit leválasztani a kapufélfáról, miközben a gyerek némán ütött, rúgott, harapott. Azt már nem látták, mint vonszolja maga után az anyja, végig az udvaron, de kihallatszott, hogy sírnak mind a ketten.

S most itt a Pisti apja megint.

Pisti is jön, minden jel szerint engedelmesen. Nem hisztizik, nem szól semmit. Csak rúg. Előbb az anyja lábába, azután a kocsi kerekébe. Az apja lábánál kicsit tétovázik, majd úgy határoz, lesz, ami lesz - az apja bokáját is telibe találja, amennyire csak telik tőle. Azután csak áll, mint akit a továbbiak már nem érdekelnek, döntsék el a körülötte lévők, mi legyen.

A szomszédasszonyok a kiskapuból úgy eltűnnek, mintha ott se lettek volna. Kint hagyják a szemetes kukákat is, nem baj, majd visszamennek értük, ha elül az utcán az éktelen ordítozás.