A szombaton 65 éves korában, Los Angelesben elhunyt színész, komikus és kabarészerző a hazai mozilátogatók előtt sem ismeretlen. A Vaklárma, a Dutyi dili, a Folt a zsákját most is éppen olyan vicces, mint a 20-30 évvel ezelőtti bemutatók idején volt. Amit Európában talán kevesen tudnak róla, hogy a hetvenes években Pryor fantasztikus szólókarriert futott be, és egy sor társadalmi tabut döntött le. Minden poénjába nyomdafestéket nem tűrő szavakat szőtt. Szabadon niggerezett - a rabszolgamúltra utaló kifejezést az amerikai sajtó még a nekrológjaiban is csak "n betűs szóként" meri említeni. Úgy beszélt, mint az utca (fekete) embere: trágárul, őszintén, de a feszítő dühöt viccé szelídítve: - Az ember azért megy a börtönbe, hogy igazságot keressen. És mit talál? Csak minket.

Kisvárosi bordélyban nőtt fel, ahol anyja a különböző verziók szerint prostituáltként vagy könyvelőként dolgozott, míg nagyanyja a műintézményt üzemeltette. Apjáról csak annyit tudni, hogy bokszoló volt. Hétéves korában dobosként ismerte meg az éjszakai klubok világát, tizennégy évesen kimaradt az iskolából. Kiskamaszként egy pedofil molesztálta - ugyanez a férfi később autogramért ostromolta. Húszévesen már profi komikus, huszonhárom évesen New Yorkba megy, és huszonhat, amikor tévészereplései kapcsán országosan ismertté válik. Hétszer nősült, két asszonyt kétszer is elvett, összesen hét gyermeke volt. Nemcsak filmforgatásokon fordult meg börtönben, és nemcsak a vicc kedvéért mondta, hogy kábítószerezett. Csaknem két évtizede küzdött a sclerosis multiplexszel, de még a 90-es évek második felében is vállalt filmszerepet. 1998-ban, a Kennedy Center Mark Twain-díjának átvételekor azt mondta, büszke rá, hogy - akárcsak a díj névadója - humorral tudta csökkenteni az emberek közti gyűlöletet.