Az internetszolgáltatóknak a terrorizmus elleni küzdelem jegyében egy uniós irányelv tervezete szerint az elektronikus levelezésről és az internetes telefonhívásokról is nyilvántartást kellene vezetniük. A telefon-, illetve mobilszolgáltatóknak még a sikertelen hívásokat is lajstromozniuk kellene.

Ha az Európai Parlament a távközlési adatoknak a jelenleginél szélesebb körre kiterjedő rögzítését írná elő, milliárdos nagyságrendű fejlesztésekre lehet szükség - tájékoztatott Bölcskei Imre, a Magyar Telekom szabályozási igazgatója. Az egyik mobilszolgáltató szerint nem kizárt, hogy a mostanihoz képest akár három-négyszer több adatot is tárolniuk kell.

A cégek egyelőre csak feltételezésekből indulhatnak ki, mert az irányelv tervezetéről az Európai Parlament csak a jövő héten tárgyal. A javaslatot a belügy- és az igazságügy-miniszterek a napokban elfogadták ugyan, de a parlament valószínűleg most mégsem dönt, mert több kérdésben is vita várható. Az egyik szolgáltató szerint a módosító indítványok özöne miatt nagy a bizonytalanság. Így a jogszabály legkorábban a jövő év első felében léphet hatályba, ám ha a végrehajtása érdekében át kell alakítani a használatban lévő rendszereket, ahhoz még egy évre lesz szükség.

A miniszterek tanácsa többek között megegyezett abban, hogy a távközlési adatokat legalább hat, de legfeljebb 24 hónapig kell megőrizni, a sikertelen hívásokat is beleértve. A telefonszolgáltatók ez utóbbi kivételével ma is tárolják a hívó és a hívott fél számát, valamint a beszélgetés időtartamát, a mobiltelefonok esetében rögzítik a beszélgetőtársak tartózkodási helyére utaló cellainformációt. Ha azonban a parlament elfogadja, hogy a sikertelen hívásokat is rögzíteni kell - ezek száma különösen a mobiltelefonok esetében nagyobb, mint a ténylegesen létrejövő kapcsolatoké -, a kezelendő adatmennyiség a jelenleginek a többszörösére nő.

A szolgáltatók szerint ez nem feltétlenül okoz gondot, mert Magyarországon az adatok megőrzési ideje három év, és ha ez jelentősen rövidebb lesz - például egy év -, nincs szükség többletkapacitásokra. Egyébként az adótörvények - miután a hívásinformációt bizonylatként értékelik - ennél is hosszabb őrzési időtartamot, nyolc esztendőt írnak elő, ám kérdéses, hogy az irányelv hatására ezt az előírást módosítják-e. Ha igen, a telefontársaságok tulajdonképpen jól is járnak. Ebből következően nagy valószínűséggel még egy szigorított tárolási kötelezettség sem jelentene olyan terheket, amelyek a fogyasztók számláin is megjelennek.

Az internetes szolgáltatóknak viszont mindenképpen fejleszteniük kell rendszerüket, hogy az összes elektronikus levelet - a célt tévesztett e-maileket is - és az internetes telefonbeszélgetéseket is naplózni tudják. Az nem dőlt még el, hogy ezzel a saját - s így a felhasználók - költségei nőnek-e. A javaslat a tagállamokra bízná ugyanis, hogy a cégek többletköltségeit kompenzálni kívánják-e. A szolgáltatók számára talán ez a legfontosabb kérdés, mert ma a bűnügyi célú adatszolgáltatásért nem kapnak pénzt, de annak idején még a telefonok lehallgathatóságának feltételeit is saját zsebből - vagyis a díjbevételekből - kellett megteremteniük. Így állt elő az a sajátos helyzet, hogy adott esetben maga az előfizető állja - a számlával - a saját megfigyelése költségeit.

Az uniós javaslat szerint adatok milliárdjait kell őrizni és a bűnüldöző hatóságoknak azokba betekintést adni. Hazai adatvédelmi szakértők az elképzeléseket mégsem ellenzik. Általában is: emberjogi szempontból teljes a csend. Civil jogvédők sem nehezményezik a központi adatbázisképzést.

Ebben közrejátszhat, hogy az irányelv elfogadásával csökkenteni kell a megőrzési időt. Az adatszolgáltatást pedig azért nem tartják aggályosnak, mert a tervezet előírná, hogy a távközlési adatokban csak különösen súlyos bűncselekmények - főként terrorcselekmények - felderítése érdekében lehetne kutakodni.