A pszichológiai és pedagógiai magyarázat erre az, hogy a gyerekek értelmi, érzelmi és szociális érettsége, nyelvi készségei különböző időpontokban érhetik el az iskolakezdéshez szükséges szintet, vagyis a gyerekek különböző életkorokban válnak iskolaéretté. A szülő vagy az óvoda kérésére a nevelési tanácsadó segíthet eldönteni, hogy a gyerek iskolaérett-e. A rugalmas beiskolázás nagyon sok gyerek számára a későbbi kudarcok, pszichés problémák megelőzését jelentheti. A rugalmas beiskolázás azonban látszatmegoldás.

Hiszen nem lehet valódi megoldás óvodában tartani a gyerekeket azért, mert az iskolarendszer nem képes alkalmazkodni az egyéni különbségekhez, melyek természetesen minden életkorban és mindenféle képességek tekintetében megvannak. A problémát meg kellene fordítani: differenciált pedagógiai gyakorlatot kellene bevezetni, nem a gyerekektől elvárni az iskola igényeihez vagy az elsajátítandó tananyag mennyiségéhez való alkalmazkodást, hanem az iskolát, a pedagógusokat, a pedagógiai programot kellene az egymástól eltérő képességekkel rendelkező gyerekekhez igazítani.

A késői iskolakezdés előre vetíti a korai iskolaelhagyás lehetőségét, mivel a túlkorosság erősen összefügg az iskolai kudarcokkal, a be nem fejezett tanulmányokkal.

Egyes általános iskolák viszszaélnek a beiskolázás rugalmasságával, és azt javasolják a szülőknek, hogy tartsák "iskolaérett" gyermekeiket is még egy évig óvodában. Ezekben az iskolákban az elsősök átlagéletkora 7 és 8 év közé esik, hamarabb alkalmazkodnak a teljesítménycentrikus követelményekhez, jobban teljesítenek, az iskola versenyelőnybe kerül.

További gond: fel vannak-e készülve az óvodák a 6-7 éves gyerekek fogadására, vannak-e pedagógiai programjaik az "évismétlő" nagycsoportosok számára, meg tudják-e oldani az óvodai csoportok átszervezését évről évre, s vajon hány gyerek marad ki az iskolaérettség eléréséhez oly fontos óvodai szocializációból azért, mert nem tudják elhelyezni őket a "túlkoros" óvodások miatt.

A hátrányos helyzetű gyerekeket, közülük is kivált a romákat többszörösen is kedvezőtlenül érintheti a rugalmas beiskolázás, illetve az azzal való visszaélés lehetősége. Az "oktatási szakadék" mélyül a hátrányos helyzetű térségek iskoláiban tanuló átlagos életkorú és az elit iskolákba járó idősebb gyerekek között. Másfelől kutatások igazolják, hogy a szakemberek nagyobb valószínűséggel javasolnak további egy év óvodát egy már túlkoros vagy évvesztes gyereknek, ha úgy látják, hogy lemaradása összefüggésben áll a többségitől eltérő szociokulturális hátterével vagyis a romaságával, mint ha a lemaradást más tényezőkkel indokolják. A gyerekcentrikusabb, játékosabb, befogadóbb óvodai környezetben eltöltött többletévekből ugyan profitálhat a gyermek, de az iskolába túlkorosan bekerülő roma gyerek az osztályába is nehezebben illeszkedik be, és később nagyobb eséllyel marad ki az iskolából.

Az első osztályok iskolaérettség szempontjából sohasem lesznek homogén csoportok. A tanítóknak mindenképpen heterogén csoportokban kell feladataikat megoldaniuk, a probléma nem tűnik el. A rugalmas beiskolázás egy merev, rosszul működő iskolarendszerre adott válasz, de nem igazi válasz, csak elfedi a problémát, s csupán egyes gyerekek boldogulását könnyíti meg a rugalmatlan rendszer keretein belül. Többszörösen igazolt tény, hogy az oktatási egyenlőtlenségek csökkentéséhez minél korábbi, egységes és kötelező iskolakezdés szükséges. Természetesen nem ugyanazzal a tananyaggal találkoznak a négyéves gyerekeket beiskolázó országok elsősei, mint a magyar elsősök, de feltételezhetjük, hogy a már két éve kötelezően iskolába járó hatévesek körében kevesebb olyan problémával találkozunk, amelyet nálunk a rugalmas beiskolázással igyekeznek megoldani. Az iskolaérettség fogalmát tehát el kell felejteni, az egységes, kötelező és minél korábbi iskolakezdést pedig minél hamarabb be kell vezetni.

A szerző pszichológus