Nem teljesen kívülállóként szólalok meg ebben a kérdésben, hiszen már a Horthy-rendszerben tagja voltam a kommunista pártnak, és évtizedekig hittem abban, hogy a szocialista gazdasági rendszer életképes, illetve azzá tehető. Azok, akik még ma is ezt képzelik, nem jutottak el addig a felismerésig, hogy az általunk kialakított szocialista gazdaság nem egyszerűen megszűnt, hanem megbukott. Soha nem voltam a kapitalizmus híve, és ma sem lelkesedem érte. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a kapitalizmus rossz, de nincs jobb nála.

Ma már illik tudomásul venni, hogy az általunk kialakított gazdasági modell - hosszabb távon - nem volt működőképes. Nem rendelkezett olyan mechanizmussal, amely a fejlődés irányától való eltérést korrigálni lett volna képes, nem volt önszabályozó képessége. E nélkül minden organizmus előbb-utóbb elpusztul. Bebizonyosodott, hogy a gazdasági tevékenységet a szükséglettel, a keresletet a kínálattal egy hivatal nem képes összhangba hozni. Óriási feleslegek és hiányok keletkeztek. Ilyen körülmények között a gazdaság természetesen nem tudott hatékonyan működni. Akik ezt belátták, eljutottak addig a felismerésig, hogy gyökeres változásra van szükség. Egyetlen ismert működőképes modell van, amely mind makro-, mind mikroszinten képes viszonylag megfelelő eredménynyel a termelés és a fogyasztás, a kereslet és a kínálat egyensúlyát biztosítani - a piacgazdaság, ha úgy tetszik, a kapitalizmus.

Az eldönteni való kérdés: mi legyen a Munkáspárt szerepe a mai magyar társadalomban? Meggyőződésem szerint úgy kellene politizálnia, hogy eredményesen képviselje a baloldali értékeket, a dolgozók érdekeit, különös tekintettel arra, hogy a munkások érdekérvényesítő képessége meg sem közelíti a munkáltatókét. Nem kétséges, hogy ezt jelenleg az MSZP nagyságrenddel jobban tudja végrehajtani. Akkor tehát a józanul gondolkodó baloldaliaknak támogatniuk kell a szocialistákat. Ez nem azt jelenti, hogy a Munkáspártnak nem juthat szerep. Amennyiben a baloldali értékeket nem megfelelő súllyal képviseli a szocialista párt, akkor ők harcoljanak azok érvényre jutásáért, de ne az MSZP ellen, hanem mellette. Mint ahogy a szabad demokraták a liberális oldalról, a Munkáspárt baloldalról jelenthetne kontrollt az MSZP-nek.

Nyilvánvaló, hogy a körülményekhez okosan igazodó baloldali gondolkodás a párton belül nem tudott érvényre jutni. Igaz, hogy egyetlen párt sem erősödött meg a kettészakadás által, de legalább megvan a lehetősége, hogy a kommunisták egy részének politikai magatartása megújul, és a realitások talaján alakul ki.