Ezzel tömegsportot illetően az élmezőnyben található a sí, bár a mennyiség nem csap át minőségbe: 300 profi versenyezőnk van, de csak valamivel több mint a fele indul rendszeresen alacsonyabb szintű viadalon. A szövetség vezetői a 2500- 3000. helyre teszik a legjobb magyart a világranglistán.

A földrajzi adottságaink nyilvánvalóan nem kedvezőek ehhez a sporthoz. Ám hiába hárítunk minden bajt a trianoni határokra, már az első magyar bajnokságot is egy bécsi fiatalember, bizonyos Richard Gerin nyerte 1911-ben. A magas hegyek elvesztését még síugrósáncok építésével igyekeztek ellensúlyozni, előbb 1919-ben a Normafán, majd három évvel később Galyatetőn. Megérte: 1923-ban a világháború utáni első nemzetközi síugróversenyt Zakopanéban a magyar Szepes (Strauch) Béla nyerte. 1924-ben Magyarország is alapító tagja a Nemzetközi Sí Szövetségnek. Bár az enyhe telek miatt már ekkor is megesett, hogy nem tudtak idehaza versenyt rendezni, a magyarok külföldön rendre jó eredményeket értek el. 1925-ben Eleőd Anikó aranyéremmel jött haza a Jungfraujoch-versenyről, a Tátrában 1926-ban rendezett nemzetközi bajnokságon pedig tíz díjat nyertek a sportolók. 1919 és 1930 között a tátrai és a körmöci nemzetközi versenyeken tizenkét alkalommal győztek versenyzőink.

Ennyit az aranylapokról, még ha talán később a magyar szövetség volt az egyetlen a világon, amelyet Nobel-díjas elnök (Szent-Györgyi Albert) vezetett. Az olimpiacentrikus magyar sportban nem elhanyagolható, hogy a legjobb helyezésünk 1936-ban egy 17. hely volt Szalai László révén az alpesi sí összetettben. S bár akadt felvillanás Panyik László révén, aki 1997-ben Szlovákiában az Osrblie-ben rendezett biatlon-világbajnokságon húsz kilométeren tizedik lett, ez igencsak a csoda kategóriájába sorolható.

Miközben a nyolcvanas években, sőt, még a kilencvenes évek elején is vállalta nemzetközi versenyek megrendezését a szövetség. A mátraházi sáncon Európa Kupát rendeztek, mostanra viszont lényegében megszűnt a hazai síugrás. Volt itt junior biatlon-vb, síroller Világ Kupa. Ma már viszont csak az alpesi bajnokságot vállalja a szövetség - ausztriai helyszíneken.

Mintha a szegényes földrajzi adottságok, valamint az olimpia- és eredménycentrikus magyar sportfinanszírozás által adott alacsony, éves szinten alig tízmillió forintos támogatás nem lenne elég, a szövetség az elmúlt években inkább magával, mint a sporttal volt elfoglalva. Pénzügyi visszaélések gyanúja miatt vezetői pozícióban lévő tisztviselőnek kellett távoznia. A kaotikus állapotok miatt arra sem jutott figyelem, ami legalább van. Egy galyatetői szállást például úgy kapott meg az ősszel a síszövetség, hogy abból lényegében a WC-csészét is elvitték. Az átadás-átvétel elmaradása miatt nincs kin behajtani a kárt.

"Befejeződhetne már végre az a korszak, hogy mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti" - mondja Kaszó Klára, a viharos időszakot az ősszel tisztújítással lezárni kívánó szövetség új főtitkára. A legtöbb energiát a szövetség pénzügyeinek újrakönyvelése veszi el. Kaszó szerint attól még nem síelnek majd jobban a versenyzőink, hogy új vezetés állt fel, de megpróbálják javítani a lehetőségeiket. Egyéni támogatók már jelentkeztek, miután a tévéműsorban látható a léc márkája. Kaszó amúgy a kereskedelmi tévé vezető jogásza, az elnökségben is megtalálható több tévés.

Az új elnök, a mozifilmek producereként tevékenykedő Kálomista Gábor a fiatalokra fordítana nagyobb figyelmet a jövőben, elkülönítene majd olyan kereteket, amelyeket csak a tehetségekre lehet költeni. A síelést belevetették például a nemzeti utánpótlás-képzési programba. Ahogy mondja, abban nem bízhatnak, hogy az állam több pénzt ad, a mecénás kevés, így csak a szponzorokra alapozhatnak, akiknek/amelyeknek viszont eredmény kell.

Kékestetõ: kölyökidõ