Dzsumbuj a hivatal előtt
Lehetnek vagy kétszázan, de a megjelentek jó részénél magnó, jegyzetfüzet, fényképezőgép vagy kamera, esetleg szolgálati adóvevő készülék van, mert a rendőrség sem bízott semmit a véletlenre.
Az érintettek nincsenek túl sokan. Némelyikük kezében transzparens, rajtuk olyan feliratokkal, mint "El a kezekkel a gyerekektől", meg a "Köztársaság megvédi állampolgárait". Békés a demonstráció, semmi túlkapás, hangos szó, se bekiabálás vagy hivatali elöljárók felmenőinek szalonképtelen emlegetése. A demonstráció nem más, mint legutóbbi fejezete a szeptemberben kezdődő Dzsumbuj-történetnek, ami látszólag egyszerű történet. Ferencváros a fővárossal és az esélyegyenlőségi tárcával elhatározta a Dzsumbuj néven elhíresült gettó szociális rehabilitációját, amelynek lényege: megteremteni a lehetőségét annak, hogy a kerület e szégyenfoltját lassan és módszeresen eltöröljék a föld színéről. Első lépésként azonban lakatlannak kellene megőrizni a lakatlan lakásokat. Sőt mindenekelőtt az önkényesen ott lakókat kell eltávolítani, persze törvényesen.
A helyzet azonban elfajult. A felháborodás akkor érte el a tetőfokát, amikor egy kiskorú anyát és kisgyermekét az állam gondjaira bízatta a kerület, háromfelé szakítva ezzel a háromtagú családot. Az eset nem maradt egyedi, így a Roma Polgárjogi Alapítvány végül megszervezte a Bakáts téri tiltakozást.
- Persze, hogy kevesen vagyunk, éppen azok nincsenek itt, akiknek itt kellene lenniük. A Szociális Szakmai Szövetség most sem képviselteti magát. Sokan élnek a szegényekből ebben az országban - mondja Ladányi János szociológus, egyetemi tanár. Szavai az egész ügyet elemelik a Bakáts téri flaszterről és tágabb összefüggésbe helyezik, mert állítja: ez van az egész országban. Szavait a megjelent felszólalók közül elsőként Herczog Mária hitelesíti. A helyi gondok szerinte nemcsak a Dzsumbujban élők gondjai, hiszen hiába van jó gyermekvédelmi törvényünk, ha a normális vagy elegendő gondoskodást az önkormányzatok úgy kérhetik számon a szegény sorsú családokon, hogy maguk nem törődnek a törvényi kötelezettségeikkel.
- A szociális munkások és a védőnők sincsenek jobb helyzetben, mert klienseik érdekeit éppen a hivatallal vagyis saját munkaadójukkal szemben kellene képviselniük, ami pedig akár az állásukba is kerülhet.
Szavainak még nagyobb nyomatékot ad Vecsei Miklós miniszteri biztos bejelentése. Felolvassa a szociális tárca nyilatkozatát, amely szerint a miniszter "azonnali hatállyal felfüggeszti a Külső-Ferencváros szociális városrehabilitáció projektben való együttműködését", hiszen a kerület "a közigazgatás, különösen a gyámügyi igazgatás szabályaival legalizálják minden szakmai és etikai normát sértő eljárásaikat". Az pedig az együttműködési szándéknyilatkozat "cinikus megsértése".
A téren, ahol újságírók, rendfenntartók, szimpatizánsok és érintettek vegyülnek, valami kibogozhatatlan katyvasszá keveredik a Dzsumbuj-problematika. A szociálpolitika már elválaszthatatlan a politikától, a szándék a következménytől a lakásügy a gyámügytől. De Gegesy Ferenc polgármester számára éppen olyan egyértelmű a helyzet, mint a másik oldal számára. Van a kerületben 1300 olyan család, akik sorukra várva szeretnének lakáshoz jutni. A kerület egyszerűen nem teremthet precedenst azzal, hogy elnézi, ha valaki gondol egyet és beköltözik egy üres lakásba. Kizárólag az ilyen lakókat próbálják kiköltöztetni, míg például a lakbérhátralékosokon próbálnak segíteni.
Tíz év alatt az erre szánt másfél milliárd forintból szeretnék megoldani az ott lakók jobb körülmények közé költöztetését. Mivel kétszáz családról kell gondoskodni, évente húsz családnak kell másik otthont keríteniük.
A terv azonban a minisztérium visszakozásától sem változik. - Észre sem vesszük. Eddig se tettek semmit - összegzi a polgármester a most felbontott szerződés gyakorlati hasznát. A kerület tervei megvalósításába eddig sem számított külső forrásokra. A rehabilitáció pedig folytatódik, az ott élők zömének ugyanis ez az érdeke.
