A Moszad a hetvenes években megpróbálta egyszer s mindenkorra elvenni a palesztinok kedvét a civilek elleni támadásoktól.

Izrael, bár a világsajtó már 1973 elején megírta, a mai napig nem ismeri el, hogy a müncheni terrortámadás után megpróbálta levadászni az elkövetőket. Pedig a Time magazin már fél évvel a müncheni olimpián történtek után, 1973 februárjában megírta, hogy Golda Meir miniszterelnök frontok nélküli háborút hirdetett a terrorizmus ellen. Izrael 27 évvel a holokauszt után és két, az arab szomszédokkal vívott háború között, úgy döntött, hogy nem lesz többé "nyúl", akire büntetlenül lehet lövöldözni. Az akció célja azonban nem a puszta bosszú volt. A Fekete Szeptembernek a müncheni támadásért felelős tagjai mellett a palesztinok fegyveres szervezeteinek vezetőit is célba vették, vagyis megpróbálták elejét venni a további terrorcselekményeknek.

Történelmi távlatból már látható, hogy a módszer - az erkölcsi és lélektani vonatkozásoktól függetlenül - nem vált be. Kétségtelen, hogy sok terrorakcióra készülő palesztint öltek meg, és ezzel nyilvánvalóan izraeli életeket mentettek meg, ám a bírósági ítélet nélküli kivégzések nem rettentették vissza az ellenfelet, és nem csökkent a terror módszereit is felvállaló szervezetek utánpótlása. Ellenkezőleg, a véráldozat inkább erősítette a mozgalmat, és a Kalasnyikovoknál is hatékonyabban bevethető érvhez juttatta az izraeli demokráciát megkérdőjelezőket.

A Time riportere, Aaron Klein által írt, és most megjelenő új könyv (A visszavágás: Az 1972-es müncheni olimpián történt vérengzés és Izrael halálos válasza) szerint Golda Meir megpróbált az egyéni hibákat és a későbbi felelősség-áthárítást kizáró szisztémát találni. A megsemmisítő akciók előtt az Intézet, azaz a Moszad igazgatója terjesztette be a kiszemelt célpont dossziéját, és a kormányfő, illetve a szűk biztonsági kabinet tagjai igennel vagy nemmel szavaztak. Az már a Kanadában élő Jónás György 1984-es könyve (A bosszú: Egy izraeli antiterrorista csoport tagjának igaz története) is tartalmazta, hogy a kommandók tagjainak megmondták: lebukás esetén semmilyen felelősséget nem vállalnak értük, sőt, az izraeli hatóságokkal való kapcsolatukat is tagadni fogják.

A különböző szerzők között vita van arról, hogy a kampány során hány igazi nagyvadat sikerült elejteni, és az izraeli "sikerekben" mennyi volt a szemfényvesztés. Az első áldozatot alig hat héttel München után Rómában érte a végzet: tizenkét golyót kapott, miközben házában a liftre várt. Vail Zulaiterről a Moszad azt jelentette, hogy a Fekete Szeptember római csoportjának vezetője. Klein szerint viszont a hírszerzési adatok ellenőrizetlenek voltak, és a gyilkosságot utólag hibának minősítették. 1972 decemberében pokolgép végzett Mahmud Hamsarival, a PFSZ párizsi irodavezetőjével. 1973 nyarán a norvégiai Lillehammerben héthónapos terhes felesége szeme láttára lőtték agyon Ahmed Bouchikit. A marokkói származású pincér hasonlított egy palesztin terroristára. A norvég hatóságok elfogtak hat izraeli ügynököt - de a gyilkosság elkövetői addigra már elhagyták az országot.

A müncheni akció felelősei közül Abu Hasszánt 1979 elején, Bejrútban sikerült elkapni. Az autóját felrobbantó izraeli kommandó egyik tagja egy festőnő volt, aki hónapok óta az ablakban ült, és sorozatban gyártotta a képeket az utcáról. Abu Haszszán (igazi nevén Ali Hasszán Szalameh) a Fekete Szeptember tervezési főnöke és Jasszer Arafat egyik potenciális örököse volt. Az izraeliek ötször elszalasztották (már Lillehammerben is őt keresték), de hatodszorra sikerült rátalálni.

A müncheni bűnrészesek közül rajta kívül csak Atef Bseisót ölték meg az izraeliek: 1992-ben, Párizsban lőtték le. A Fekete Szeptember parancsnokát, Abu Ijadot előző évben egy palesztin lőtte agyon. A támadást végrehajtó csoport parancsnoka, Abu Daud 1996-ban beutazási engedélyt kapott a megszállt Gázai övezetbe.

Az olimpiai terrortámadás három palesztin túlélőjét a németek 1972 végén, egy eltérített Lufthansa-gép utasainak életéért cserébe elengedték. Egyikük szívbetegségben még a hetvenes években meghalt, egy másik, Dzsamal al Gasi megszólalt egy 2000-ben készült HBO-dokumentumfilmben, azóta megint nem látták. Kleinnek azt mondták, hogy rajta kívül Mohammed Szafadi is él.

Az izraeliek jó ideje felhagytak a kommandók által elkövetett gyilkosságokkal, ám a terrorizmussal gyanúsított személyek bírósági eljárás nélküli megölésének gyakorlata ma is él: a célpontot általában a levegőből kilőtt rakétával semmisítik meg. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után néhány nappal az Egyesült Államok elnöke is utasította a titkosszolgálatot a terroristák felkutatására, és ha elfogásuk nem lehetséges, megölésére. Az amerikaiak legnagyobb sikere Mohammed Atef kiiktatása. Az al-Kaida műveleti főnökét és katonai parancsnokát 2001 novemberében Afganisztánban egy pilóta nélküli repülőgépről kilőtt rakéta ölte meg.