A sajtóanyag legfontosabb adatai így hangzanak: az építkezésen 500 ember 550 ezer munkaórát dolgozott, a kiállítási csarnokokba 50 kamionnyi felszerelést hordtak be, eddig 220 tonna építőanyagot, 8500 méter kábelt és 5600 kiló festéket használtak fel.

Jó tudni. Más kérdés, hogy az elmúlt két év történései ismeretében az ember, így egy héttel a megnyitó előtt, még arra is kíváncsi lenne, vajon pontosan mi lesz a Jövő Házában. Abban a közintézményben, amely - az ugyancsak hányatott sorsú Holokauszt Emlékközpont mellett - a szocialista-szabad demokrata kormány megvalósult kulturális beruházásainak meglehetősen kicsiny csapatába tartozik.

A történet, ha még emlékeznek rá, a Millenáris Park és az Álmok álmodói kiállítás hajmeresztő költségeinek felgöngyölítésével, a Fidesz-kormány alatti pénzpazarlás ostorozásával, majd az ügy végelgyengülésével kezdődött. 2004 elején derült ki, hogy a Miniszterelnöki Hivatal az informatikai minisztériumra bízza az ingatlant. Az új gazda pedig nagyot álmodott: megszületett a közelebbről nem meghatározott módon úttörő Jövő Háza ötlete.

De ettől kezdve nemcsak a szimbólumteremtés szándéka és a meglehetősen bőven mért költségvetési pénz, hanem a konok titkolódzás is erősen kezdett emlékeztetni a Terror Háza születésére. A szig. biz. tervek és megvalósítási folyamatok sorában csak a Wahorn-botrány világított rá néhány részletre. Épp egy éve történt, hogy a neves médiaművészt felkérték, készítsen új koncepciót a már bő fél éve alakuló helyett, de végül mégsem kapta meg a megbízást. Annyi viszont kiderült, a tavalyi év végéig épp 533 millió forintjába került a minisztériumnak a Jövő Háza.

Az azóta napvilágra került tényekből annyi tudható, hogy az idén másfél milliárd forintot fordítottak a Fidesz-kormány alatt kissé hevenyészve megépített kiállítócsarnokok korszerűsítésére, klimatizálására, felújítására. (Az előző kabinet, mint emlékezetes, privatizálni akarta az építészeti szempontból igen kiváló minőséget képviselő csarnokokat, hogy a millennium és az Álmok álmodói végeztével így szerezze vissza a park kialakításába befektetett pénzt.) Az azóta százezer látogatót fogadó, nagyszerű magánvállalkozás, a Csodák Palotája átköltöztetése 300 millióba került. Emellett tavasszal közbeszerzési eljárást írtak ki a kiállítás megvalósítására: 800 milliót irányzott elő a tárca tizenöt "kiállítási installáció telepítésére", 200 millióból három külföldi tárlatot készültek Magyarországra hozni.

Ám hogy pontosan minek az installálására vállalkoztak a pályázók, magyarán mi a bemutató tartalma, azt csak az indulók tudhatták meg. Nyáron a projekt vezetője annyival mondhatott többet: a Jövő Háza afféle science museum lesz, teli szórakoztató, interaktív, játékos elemekkel. Bepillantás a jövőbe, technológiai újdonságok bemutatója, de semmiképp sem klasszikus technikai múzeum. A szűkmarkú információszolgáltatásra talán az a legjellemzőbb, hogy az informatikai minisztérium honlapján a Jövő Házáról szóló, fellengzős, de tényszegény, tavaly decemberi keltezésű ismertetőben még az átadás mára túlhaladottnak mondható, szeptemberi dátumát sem javították ki.

Nagy erőkkel akadályoztak viszont minden előzetes nyilatkozatot, interjút. A jelek szerint csak arra nem ügyeltek, hogy a minisztériumtól független szervezetek annak rendje és módja szerint hajlamosak közzétenni, mi készül a köznek a köz pénzéből. Így esett, hogy a British Council sajtóközleménye szerdán nagy örömmel kürtölte világgá, december 16-án az általa idehozott, "a szív képei" című tárlat is megnyílik a Jövő Házában. Az ily módon kiszivárgott titok szerint időlift mutatja majd a vérkeringésről alkotott kép változását, megnyílnak a műtők ajtajai, és ringatózhatunk egy anyaméhben.

Nyolcszázmilliót irányzott elõ a tárca tizenöt "kiállítási installáció telepítésére", ám hogy mi a bemutató tartalma, azt csak az indulók tudhatták meg