Az Európai Unió számára is fontosnak tűnik, hogy a mostaninál jóval korszerűbb technológiával terjesszenek az eddiginél sokkal több tévéműsort, lehetőséget teremtve a szolgáltatások kibővítésére. Például arra, hogy tévékészüléken keresztül e-mailezzünk. De Brüsszel nem Moszkva, amit az unió erőltet, azért az itt már nem feltétlenül számít parancsnak, ráadásul vannak nemzeti érdekek is. Lehet, hogy a magyar döntéshozók azért nem veszik igazán komolyan a televíziózásban várható forradalmi változásokat, mert az is szempont, hogy ne tévézzen már annyit a magyar, a hivatali ügyeit ne intézze a képernyőre tapadva, hanem inkább sétáljon egy kicsit. Azzal meg csak a macera lenne, ha az új tévék megjönnének, mint földből nő a gomba, hiszen ennyi sok csatornát már nehéz kontroll alatt tartani.

Dicséretes az a szerénység is, ahogyan "a következő ötven év televíziózását meghatározó", hamarosan a kormány előtt landoló előterjesztés kezelné ennek a nyilvánosságát. Van a dokumentumtervezetben például egy kis iránymutatás arról, miként kellene kommunikálni a váltást megalapozó jogszabályalkotást. E szerint tárcaközlemény lesz, a kormányszóvivőin viszont nem kerül majd szóba. A sajtótájékoztatót is feleslegesnek ítélik, így nem meglepő, hogy a további lakossági tájékoztatást sem erőltetik. Lesznek viszont újabb szakmai programok. No meg végeláthatatlan viták arról, hogyan lehetne esetleg az ellenzék nélkül, netán alkotmányt súrolóan egyik-másik törvényt módosítgatni, ahelyett, hogy ha tényleg olyan fontos ügyről van szó, európai törvényt hoznának.

Ellesznek hát ezzel a huzakodással, csak ne zavarja őket senki. Baj legfeljebb akkor szokott lenni, ha kilépünk a nemzetközi porondra, mert ott a magyarázkodás az égvilágon senkit nem érdekel. Legfeljebb csodálkoznak, hogy saját vállalásainkat nem teljesítjük (lásd NATO vagy uniós elvárások), vagy éppen örülnek, ha ügyetlenkedésünkkel megkönnyítjük mások dolgát egy versenyben, lásd a frekvenciák újraosztását a digitális váltás miatt.

Persze 2012 még messze van, csak akkor kapcsolják le a mostani műsorszóró rendszert. Ki emlékszik majd arra, hogyan készítettek elő Magyarországon egy 2006-os frekvenciaosztó konferenciát. Lehet, hogy a határszélen nem lesz olyan jól fogható a műsor, a határon túliak is kereshetnek más megoldásokat, ahogyan ma a rádiózásban vagy a telefonálásban tapasztalhatjuk. "A legfontosabb médiapolitikai cél most az, hogy a magyar igazgatás tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ország számára biztosítsa az elérhető maximális frekvenciakészletet a konferencián" - áll egy szakmai anyagban.

Ehhez képest eltörpül a többi. Sőt, ez is.