Valójában öt éve tudjuk, hogy a király meztelen, s öt éve tudjuk, ennek nem lesz jó vége. A királyt azonban nem nagyon zavarta, hogy meztelen, a közönséget sem igen, sőt furcsa módon még a nemzetközi pénzügyi befektetők is szexisnek találták. Legföljebb az öltöztetők, a tanácsadók, a szakértők aggodalmaskodtak.

A legszomorúbb abban, ami történt, hogy a Fitch Ratings európai hitelminősítő elsőrendűből közepes adóssá sorolta vissza Magyarországot a héten, éppen ez a tehetetlenség, a tudjuk, látjuk, majd lesz valahogy állapota. A magyar gazdaság közepesből jeles tanulóvá küzdötte fel magát 1995 és 2000 között, aztán önelégülten hátradőlt. S az eredmény is elmaradt. Ötös bizonyítvány helyett közepest kapunk. Pánikra persze semmi ok, hol van még a bukás.

A hármas átlag pedig úgy jön ki, hogy a magyar gazdaság valóban újra jól növekedik, beruházás és export vezérli, jön be bőven külföldi tőke. De a pénzügyi tantárgyakból kegyelem kettest érdemel, mert szemet szúróan nagyra duzzasztotta a költségvetés és a folyó fizetési mérleg deficitjét, leapasztotta a lakossági megtakarításokat, s kénytelen a réseket hitelekből betömni, vagyis emelkedik az adósság szintje. Az új uniós tagok sem rendeztek el minden mérleget, de ilyen mérvű és kiterjedésű pénzügyi romlás csak Magyarországon figyelhető meg.

S míg 2000-ig a reformok élmezőnyéhez tartoztunk, az utóbbi időben inkább a belső feszültségek felnagyításával, állandó kiteregetésével hívtuk fel magunkra a figyelmet, miközben mások inkább rejteni igyekeztek a problémákat, s megpróbáltak minél jobb képet kialakítani magukról. Az utóbbi öt évben az ország felélte azt az előnyt, amit a megelőző öt esztendőben szerzett, s mindent megtett, hogy a nyilvános kormányzati-jegybanki és általában a pártpolitikai viták révén ezt a világ tudomására is hozza. Ez az igazi baj, ám a baj felismerése egyben a megoldás kulcsa is lehet.

A Fitch megállapításaira reagálva Gyurcsány Ferenc kormányfő az állam, az egészségügy és az oktatás reformjáról beszélt. Orbán Viktor, az ellenzék vezére viszont tegnap megint a luxusprofit letörését, a védett magyar gazdaság megteremtését és a nemzetközi vállalatok magyarországi szerepének átgondolását említette, miközben a Fidesz választási kampányának egyik jelszava a radikális adócsökkentés ígérete is.

Adócsökkentéssel azonban sem ez, sem a következő kormány nem vezeti ki a gazdaságot a pénzügyi egyensúlytalanság útvesztőjéből. A Magyar Bankszövetség a minap átfogó tanulmányt publikált, amelyben leszögezi, hogy a költségvetésben 2001-2002-ben közgazdaságilag indokolhatatlan költekezés - lakástámogatások, minimálbér-emelések és közalkalmazotti béremelések - indult meg, ami később is folytatódott, sőt az idén és jövőre sem áll meg. Ehhez jön még, hogy a jegybank következetlenül kommunikálva szükségtelenül magasan tartotta a kamatot, s tetézte a költségvetés terheit. Az elemzés az államháztartás intézményeinek átvilágítását, az önkormányzati feladatok és finanszírozás átalakítását, a büdzsé bevételtermelő képességének - több adó- és járulékfizető - növelését szorgalmazza, hiszen nyilvánvaló: átfogó reform nélkül nem lehetséges költségvetési kiigazítás, s a magyar gazdaság sem tud fenntartható növekedési pályára állni. Az átalakításhoz a politikai erők egyetértésére lenne szükség, mert egyetlen választási ciklus nem elegendő.

Tudjuk, hol tévedtünk el, látjuk, merre kellene menni, mégsem váltunk irányt. Még négy-öt hónapig bizonyosan nem. Húzzuk és veszítjük az időt. A választások után? A király vagy gyorsan felöltözik, vagy a Fitch után mások is egyértelműen megmondják neki, hogy már semmi vonzót nem találnak benne, kapjon fel magára valamit, máskülönben meg- és ráfázik.