Egy átlagos európai házban az elfogyasztott energia mintegy 60 százalékát fordítják fűtésre. A légkörbe kerülő szén-dioxid egy része közvetlenül a házak kéményén lép ki, ha bent gázzal, olajjal, szénnel vagy fával fűtenek. A távfűtéses és villanyfűtéses épületeknél az őket ellátó fűtőművek kibocsátását kell figyelembe venni. Ha sikerül a házak szigetelésén javítani, akkor kevesebb energia fogy, kevesebb szén-dioxid kerül a levegőbe.

A házak energiafelhasználása Európában 2001-ben került a figyelem középpontjába, amikor az Európai Bizottság elnöke megvizsgáltatta a kiotói klímaegyezményben vállalt kötelezettségek teljesítésének lehetőségeit. Uniós mércével rendkívül rövid idő alatt készült el az irányelv, amelynek teljes bevezetésére három évet kaptak a tagállamok. 2010-re 22 százalékkal kell csökkenteni az épületekhez kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást. Az ezer négyzetméternél nagyobb házak felújítása során javítani kell az energiahatékonyságot. Mostantól az új házak, lakások mérések alapján kiállított tanúsítványt kapnak az épület energiahatékonyságának mértékéről. Hasonló bizonyítványt állítanak ki akkor is, ha egy régi épület tulajdonost vagy bérlőt cserél. A méréshez mértékegység is kell, ez az épület belseje és külseje között négyzetméterenként és időegységenként kiáramló energia mennyisége, a külső és belső tér között 1 fokos hőmérsékletkülönbségre vonatkoztatva.

Az energiaveszteség 40-60 százaléka közvetlenül a rossz szigetelés miatti szivárgás számlájára írható. Modern, duplán üvegezett ablakok esetén a hőveszteség csak a fele a szimpla ablakoknál jelentkező veszteségnek. A New Scientist számolt be a brit tapasztalatokról. A brit szabályozás az új épületeknél korlátot szab a szivárgásnak. Ha a külső és a belső tér között 50 pascal (0,05 atmoszféra) a nyomáskülönbség, akkor négyzetméterenként 10 köbméter/óra lehet az elszivárgás mértéke. A britek néhány éve már értékelik az új épületek energiahatékonyságát. Egy 0 és 120 közötti skálán az új házak többsége 80 feletti, jó eredményt mutat, de egyharmaduk nem felel meg az előírásoknak. A régi épületek mutatói 40 és 60 közé esnek, a meglevő épületek mindössze 10 százaléka bír 60 feletti értékkel. Egy felmérés szerint az új lakások, házak átadásánál az esetek 98 százalékában az építők nem közlik ezt az adatot a tulajdonosokkal, a jövőben viszont kötelességük lesz. A rossz értékek oka leggyakrabban a csőátvezetések rossz szigetelése volt. A szigorú szabályok mellett sok múlik majd a nyilvánosságon és a lakosság hozzáállásán is. Az adatok nyilvánossága esetén például riasztó listák készülhetnek a "tíz legrosszabb épületről", ezek építőiről. A felvilágosítás fontosságának igazolására jó példa annak a beköltözőnek az esete, aki az előző lakó által otthagyott összes energiatakarékos égőt kidobta, mert nem illettek lámpaernyőinek színárnyalatához.