Hollós a Hollósnak
Aki 2001 őszén a Magyar Televízió Naprakész című adásában elmulasztotta megnézni azt az énekművészeti produkciót, amelyben Hollós János (akkor a rádió alelnöke, ma megbízott vezetője) és felesége, Takács Annamária (akkor a rádió zenei szerkesztője) a New York-i terrortámadást idéző dalocskával ríkatta a nagyérdeműt, most az Index internetes portálról letöltheti. A felvétel tanúsága szerint Takács Annamária képzett énekes, a zongorán is közreműködő Hollós viszont tiszteli a dallamot, mert csupán óvatosan kerülgeti. "Szállj, szállj ezüst madár / És ne félj, veled van az ég" valahogy így kezdődik a veretes szöveg, amely újabb biztatással folytatódik: "Repülj még, repülj még. / Adja Isten, hogy velem légy, / Holnap és ma repülhetsz még, / Nincs erő, mely elér. / Sötéten áll két torony, / Őrzik a csöndet nyugodt hajnalon, / Várnak Rád, várnak Rád, / Repülj tovább, repülj tovább..." satöbbi. A repülőgépes támadás képei alatt előadott dalt akkor komoly felháborodás fogadta, és tényleg: nehéz a World Trade Center ikertornyait elpusztító repülőgéphez írt, bensőséges vallomást úgy értelmezni, ahogy azt Hollós az eset óta többször megfogalmazta: ez a dal csupán az áldozatoknak állít emléket.
Többéves történet, melyet csak azért citálok, mert a Hollós házaspár ismét dalra fakadt, igaz, ezúttal egy magánkiadásban megjelent lemezen. Ahogy a rádió jelenlegi első embere a lemezbemutatón fogalmazott: ez csak afféle bensőséges, családi album, megzenésített versekkel és egy-két saját dallal, amelyet Hollós csak mintegy önmagának írt: Hollós a Hollósnak. Itt tehát most nem lesz botrány.
Alighanem mégiscsak lesz.
Mert Nagy László, József Attila és Sylvia Plath sorai közé bizony odapasszírozta az ezüstmadarat is, és a borítóra még azt is odaírta: "2001. szeptember 11-e emlékére". A terroristákért szól az ének? Vagy az áldozatok és a lerombolt szimbólumok emlékére?
Kérdezem Hollóst, a botrányok után mit gondol erről a dalról, miért szerkesztette a lemezre. Azt mondja, jó szándékkal írta, mindenki félremagyarázza, sőt az interneten látható, feliratozott változatban nem is azt énekli, amit aláírtak. Szóval nem azt olvasom, amit hallok? Nem, mondja, nem azt. De hát a szöveget nehéz úgy érteni, ahogy maga szeretné, nekem sem sikerül; persze lehet, hogy csekély értelmű marha vagyok, aki csak a legegyszerűbb utalásokat képes kódolni. Buta, aki felfelé sikít a hullámvasúton. Hollós nem mond semmit. Aztán megjegyzi: rendőrségi feljelentést tettek ellenem, majd meglátjuk...
Szóval ismét az ezüstmadár. És néhány eláriázott vers, amely meg olyan, amilyen. Hogy ez a lemez tengermély dilettantizmus vagy valóban egy tapasz a manapság legyalázott énekművészet testén, azt bízzuk a zenekritikusokra. Azt viszont nem értem, mi végre a sajtótájékoztató, a nyilvános bemutatás, Hollós ugyanis állítja, a CD kereskedelmi forgalomba talán később kerül, egyelőre csak az ismerőseinek fogja osztogatni.
Hogy a barátainak vagy az ellenségeinek, azt nem pontosítja.
