Ezek szerint a liberális oktatási reform legfontosabb elemét, a gondolkodásra nevelést nem tekinti "igazi" nevelésnek. Mert hát ennek az a célja, hogy a gyerekek legyenek kritikusabbak, ne fogadjanak el válogatás nélkül mindent. A konzervatív hozzáállás nem szereti az ilyesmit. A gyerekek - és később a felnőttek - csak ne kételkedjenek a felsőbb hatalmak szavában. Ne akadékoskodjanak kérdésekkel. Ne emlékezzenek olyasmire, amire nem kell. Hogy mondjuk például a Fidesznek kormányon hirtelen megváltozik a véleménye mindarról, amit ellenzékben követel - és fordítva. Vagy feledték már, mikor Szabad tanár úr Trianon évfordulója tiszteletére fölállította a képviselőket, s őket az ifjonti hőzöngés egyenest kirepítette az ülésteremből.

A "nevelés" a konzervatív szótárban nyilván a "tekintélytiszteletre dresszírozást" jelenti, hogy mindenki engedelmes, jó polgár legyen. Akik ugyanúgy gondolkodás nélkül vágják magukat vigyázzba a folytonosan változó vezér parancsára, mint tette minap legnagyobb bánatomra az Országgyűlés.

Értem, hogy nagyon gyorsan kellett volna a legjobb megoldást választani a megvalósult erőst rosszacska (hogy stílusosan ilyen csángósan mondjam) helyett. Értem, hogy a házelnök aszszony csak fizikailag volt a helyzet magaslatán, és az eredendő hibát ő követte el. De talán mégis, ha lettek volna többen a sajnos csak szó szerint egy-két szabad demokrata mellett, akiknek van annyi lélekjelenlétük, hogy nem asszisztálnak a magyar Országgyűlés bohóccá tételéhez.

Elképzeltem, hogy vigyorog a jó kis gegtől a kampánystáb. Igazuk van, a híradókba az került be, amit szerettek volna ("OV felállítja az Országgyűlést, mert ily érző szív dobog az ő honfiúi kebelében, noch dazu ily hatalmas ő") - győztek. Nem volt elég tavaly a határon túli magyarok gondjainak vérlázító belpolitikai kihasználása, nem volt elég, hogy az ország egyértelműen kijelentette, nem hajlandó ezt az álnemzeti játékot játszani, hiszen most vigyázzállásos gyászévforduló kreáltatott egy elég ócska trükk révén, aminek egyetlen erőssége az volt, hogy váratlanul érkezett. Jó, van másik ereje, a mérhetetlen gátlástalanság, ahogyan játszadoznak a határon túl élők magyarságtudatával.

Itt lenne végre az ideje, hogy ne engedjük kioktatni magunkat magyarságtudatból. Itt az ideje, hogy rámutassunk: ha valaki azt mondja, hogy a határon túli magyarokat azért kell vállon veregetni, mert "hűek hozzánk", annak a határon túli magyarok "téma" egyértelműen csak politikai geg, a sajtótér birtoklásának eszköze, és köze nincs a határon túli magyarok életéhez és problémáihoz. Ha nem önmagukért tiszteljük őket, hanem a "hozzánk való hűségért" - akkor ott szimplán a vezérhez való hűségről van szó. Ezt persze eddig is sejtettük, mert nem mindenki felejtette el a zajos ifjúi viselkedést magyarságügyben az első ciklusban.

Mindenesetre az legalább látszik, hogy a kádárista fordulat hevében sem mond azért le a fideszes kisgömböc a nemzeti jobbról és szélsőjobbról (ők is megkapták a maguk koncát a kultuszszerzővé avanzsált Wass Albert említésének formájában). Pikáns kampánynak nézünk elébe: a Fidesz jobbos és balos Janus-arca önmagával valósít meg nagykoalíciót.

Ország, vigyázz!

A szerző az SZDSZ ügyvivője