Sándor István az ítélet kihirdetése után azt mondta: reméli, hogy minden más, koholt vádakon alapuló eljárás is hasonló véget ér. Védője, Hegedűs László ügyvéd közölte: védencével rövidesen többmilliós kártérítési pert indítanak a magyar állam ellen, miután megfellebbezhetetlenül bebizonyosodott: Sándor István 2000-ben és 2001-ben összesen 163 napot töltött ártatlanul előzetes letartóztatásban.

Sándor István ügye 83 évig még államtitok, így sem azt nem tudhatja meg a jog iránt érdeklődő olvasó, hogy pontosan mivel gyanúsították, majd vádoltak még az ORFK szervezett bűnözés elleni szolgálatának egykor olajügyekben és más, a szervezett bűnözéshez kötődő bűncselekményekben nyílt és titkos felderítést is végző alezredest, sem azt, hogy milyen tények, adatok vagy körülmények alapján mondta ki öt évvel az eljárás megkezdése után a Legfelsőbb Bíróság az ártatlanságát.

Ami az államtitoksértés bűntettének kockázata nélkül tudható és leírható: Sándor Istvánt 2000. október 29-én, egy nappal előre bejelentett olajbizottsági meghallgatása előtt vették őrizetbe az ügyészségi nyomozók. A Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának máig titkosan kezelt adataira és más meg nem nevezett bizonyítékokra hivatkozva azzal gyanúsították meg, hogy százezer forintot vett át egy ismeretlentől, aminek fejében egy bűnöző érdekében közbenjárjon. Gyanúsították rablások és gyilkosságok nyomozásának szándékos akadályozásával is. E szerint: az ORFK tisztjeként egyes, "általa védett" bűnözők érdekében beleavatkozott megyei rendőr-főkapitányságok, budapesti kerületi rendőrkapitányságok eljárásaiba, szándékosan tévútra terelte azokat.

Első fokon minden vád alól felmentették Sándort Istvánt, a Fővárosi Ítélőtábla azonban hivatali visszaélésért és hivatalos személy által elkövetett okirat-hamisításért jogerősen 600 ezer forint pénzbüntetésre ítélte (amit most vissza kell adni a "Papának").

Bűnösségét a korábbi öt vádponttal szemben már csak egy, 1997-es esettel kapcsolatban állapította meg a bíróság. E szerint Sándor 1997 májusában hamis tartalmú jegyzőkönyvet készített, és csatolt a nyomozás irataihoz egy olajügyben fontos bizonyítékokat tartalmazó táska lefoglalásáról.

A bíróság megállapította, hogy Sándor egyik későbbi vádlott-társától értesült a táska létezéséről, s arról, hogy abban Vadnai Gáborra, az egyik legnagyobb olajügy, az Energol-per egyik vádlottjára terhelő bizonyítékok lehetnek. Informátora azonban nem akarta, hogy a neve mint a rendőrséget segítő személyé bekerüljön az iratokba, ezért azt kérte, "hagyja ki őt az ügyből". Sándor és informátora végül abban állapodott meg, hogy egy közös ismerősüktől foglalják majd le a táskát. A színlelt rendőrségi akciót 1997. május 5-én a VIII. kerületi Köztársaság téren hajtották végre. Megállítottak egy Jaguárt, amelyben megtalálták a táskát. Később Sándor jelentést írt az akcióról, ám abban sem jelezte, hogy a Köztársaság téri akciót milyen alkuk előzték meg. Ezzel követett el közokirat-hamisítást.

Hegedűs László ügyvéd, Sándor István védője már a jogerős ítélet kihirdetésekor jelezte: felülvizsgálatra kéri a Legfelsőbb Bíróságot. Szerinte a táblabíróság két egymástól független cselekménysorból "gyúrt össze egy új bűncselekményt, amelyben aztán el is ítélte védencét", noha az ügyészség az adott összefüggésben sem első, sem másodfokon nem emelt vádat Sándor ellen.