És nem hiszem, hogy a nemzetközi emberjogi szervezetek közleményeit, nyilatkozatait tényként kezelhetnénk. A világban nagy zűrzavar és tudatlanság uralkodik. Ez ügyben is.

A kérdés feltehetően nem is az, hogy az amerikai titkosszolgálat fogva tart-e "ellenséges harcosokat", akikből a lehető legtöbb információt igyekszik kipréselni. Ez tény. Elég valószínű, hogy ezeket az embereket az amerikai szárazföldtől - és jogi intézményektől - megfelelő távolságban tartják, s az sem meglepő, hogy a foglyokat néha utaztatják. Aki újságolvasó ember létére úgy tesz, mintha ez furcsa és meglepő lenne - feltehetően mímeli a csodálkozást. Pár éve ugyanis tart már a világháború, amelyet főleg ilyen titkos eszközökkel vívnak a felek. Meghirdették. Meghirdette először az al-Kaidának nevezett Hálózat és hasonlóképpen válaszolt erre az Egyesült Államok, majd hozzá csatlakozott szövetségesei. A NATO is, benne Magyarországgal, a nemzetközi terrorizmussal hadban állónak nyilvánította magát. Egyszer már választottunk. Nincs itt semlegesség.

Felesleges felsorolni a terrorakciókat, és számlálgatni az ártatlan áldozatokat. Minden napra jut belőlük. A Hálózat titkos eszközökkel szerveződik, és - tapasztaljuk - válogatás nélkül gyilkol. A kérdés az, hogy megengedhetik-e maguknak a demokratikus államok a hasonló stílust, felléphetnek-e álcázott módszerekkel? Röviden: érvényesek-e a jogállamok törvényei, óvják-e az emberi jogok azokat, akik e törvények, normák, viselkedési szabályok teljes megsemmisítését akarják? A helyzet minimum zavaros. Mert ha háború van, akkor háborús szabályok érvényesek. Néha kegyetlenek. Európa ennek a bizarr világháborúnak az egyik frontja. Ám most államai és uniós intézményei is úgy tesznek, mintha az európaiakat nem a terroristák, hanem az őket fogva tartók veszélyeztetnék. És eközben úgy tesznek, mintha az európai titkosszolgálatok, európai kormányok mit sem tudtak volna minderről. Felfedezik a fura regisztrációjú gépeket, amelyekről valószínűleg a reptéri őrmester is tudta, milyen úton járnak.

Érthető az amerikaiak zavara. Eddig ugyanis szövetségeseik rájuk hagyták a felderítés, bekerítés és felszámolás munkájának nagyját. Tőlük várták el, hogy globális hatalomként cselekedjenek a globális terror ellen. És most ezt számon kérik tőlük. Cinizmus lenne azt állítani, hogy a Hálózattal szemben minden eszköz megengedett. Nincs olyan háború, akármilyen kegyetlen eszközökkel is vívnák ellenünk, ami felülírná a civilizáció egyetemes normáit. Ez különböztetne meg minket az ellenféltől, a lefejezőktől, öngyilkos robbantóktól és hasonlóktól. Ezért lehetetlen megmagyarázni az olyan eseteket, mint az arab származású német állampolgáré, aki ártatlanul szenvedett öt hónapig az amerikaiak afganisztáni börtönében. Egyelőre bocsánatkérésre kényszerültek, s valószínűleg szép kártérítést perelhet majd ki Washingtontól magának. És biztosan vannak mások is, akik ártatlanul kerültek ilyen helyzetbe. Ám érdemes lenne öszszeszámolni, hány ország hatóságai tudtak az ügyről. Amíg azt hihették, hogy súlyos terrorakciót előzhetnek meg a tőle kiszedett információk birtokában - jó okuk volt hallgatni. A kormányzati szintű pragmatizmus (álszentség) igen rugalmas. Ahogy álszent az a jogvédelem is, amely semmibe veszi az áldozatok emberi jogait.

A Hálózat életeket és milliárdok életformáját veszélyezteti. Fanatikusai nem válogatnak a célpontokban. A bombák bárhol, bármikor robbanhatnak.