Az egykor kábítószer-, majd olajügyekben nyomozó tisztet 2000 novemberében, egy vasárnapon vették őrizetbe. Másnap kellett volna a parlament olajbizottsága előtt szakértőként tanúskodnia. Ha még emlékszik rá valaki, a Pallag-bizottság alaptétele szerint a politika önfeledten fürdőzött a hamisított olajból sajtolt gazdagság aranykádjaiban. Semmit nem tudtak ebből bizonyítani. Igaz, Sándort, a nyomozók doyenjét, aki rangidősként a Papa névre is hallgatott, elvitték, mielőtt megszólalhatott volna. Olyan vádiratot kanyarítottak neki a kollégái, hogy itt az oldal aljáig érne. Míg ott fenn gépeltek, ő előzetesben ült. Hogy mi volt vele a baj, azt az unokáink is csak öregkorukban tudhatják meg, mert immár 2090-ig titkosították az ügyet. Ehhez képest a főnyomozót a bíróság első fokon nagyon felmentette, másodfokon kicsit elítélte - mindössze két segédpontban találva bűnösnek 600 ezer forintos büntetést kapott -, most meg olyan tiszta lett, mint a steril géz.

De hogy mi történt azokkal a szakmabeliekkel, akik tíz évet is kimértek volna neki, nem tudni. Vagy tudni. Fogadjuk el a bíróság végső ítéletét, hogy a vádlott ártatlan, és csodálkozzunk rá szintén létfontosságú bűnüldözőinkre, akik a legsúlyosabb bűnökkel vádolták?

Vigyázzunk, hogy a malomkerekek közé ne keveredjünk, a többit meg hagyjuk a molnárokra? Nehéz lesz így megúszni.

Képzeljük el, hogy orvosok, ha egymással ilyen-olyan okból szembekerülnek, orvul lefogják, majd megoperálják a másikat... legfeljebb később egy bíróság azt mondja, ajjaj, hisz ez műhiba.

Vannak a rendelőkön kívül is komoly téttel járó vizsgálatok. Lapunk hétfői számában számoltunk be az államigazgatás egyik csúcsszerve, a VPOP belharcairól, amelyekben úgy tudjuk, a kollégák egymást is jól irányzott vizsgálatokkal illették. Itt sincs más remény, mint hogy megmaradjunk civilnek, s bízzunk benne, hogy bennünket nem találnak meg?

Különösen működik az államigazgatás: bejelentik, hogy minden orvos szedje össze magát, mert rajtaütésszerűen ellenőrzik a táppénzkiírásokat, s ha valakit mégis egészségesnek találnak, megbüntetik a doktort. Majd azt látjuk, hogy az APEH vezető tisztviselője, miután kiderül, hogy a miniszterelnök vállalkozásairól töltött le magának "kicsi finomságokat", azonmód táppénzre megy, s azóta is ott van. S ezt a megoldást ráadásul nem is szabadalmaztathatja, hiszen nincs benne eredeti elem.

Míg kifelé nagy ködfelhőket ereget az államigazgatás, a beavatatlan ártatlanok számára máig megfejthetetlen kódrendszerben fogalmazzák meg - gyakran széttartó - ítéleteiket a bíróságok, néha különös hírek érkeznek az APEH-ből, hogy aztán végül az átlagember ne tekinthessen másként a postaládájára, mint ellenséges területre, ahol csak akkor járhat jól, ha a csend és sötét várja. Ha már boríték fehérlik benn, megremeg a kéz.

- Hol a bíró, akit sohasem látott? Hol az a felső bíróság, ahova sohasem jutott el? - így fejeződik be Kafka Pere, amit az író nem engedett kiadni, mert nem tartotta tökéletesnek. Ma már tudjuk, az volt - és időtálló.

Ki-ki maga azért döntse el, van-e bűn, van-e ártatlanság egyáltalán.