Ijesztő olvasmány a lap november 23-i számában a Mentőautók orvos nélkül című cikk. Azt sugallja, hogy mivel csak minden huszadik mentőautón teljesít szolgálatot képzett mentőorvos, az ugyancsak nem elégséges számú mentőtiszt pedig ilyen, vagy olyan okok miatt nem képes, vagy nem avatkozhat be a betegellátásába kellő effektussal, egy infarktusos beteg sorsa például Bács-Kiskunban (és még sok helyen) a vak véletlenen múlik.

Előrebocsátom, körülbelül tizenöt éve dolgoztam utoljára körorvosként a hazai egészségügyben, ám elképzelhetetlen, hogy azóta a beteget először észlelő körzeti orvost (ma háziorvos), a magyar egészségügyi ellátórendszer sarkkövét a rendszer kiiktatta volna a sürgősségi betegellátás folyamatából. Ugyanis a fenti cikkben még csak említés szintjén sem tűnik fel.

Ma tehát, ha egy településen (mindenekelőtt a vidék Magyarországáról beszélek) mellkasi szorító fájdalomról, halálfélelemről, fulladásról panaszkodik a polgár, hozzátartozója pötyögi a 104-et, a 112-őt, majd kezét tördelve rohangál a kertkapu és a beteg ágya között, amíg fel nem harsan a stresszt növelő sziréna. És akkor mit ad Isten, félóra elteltével (ez elég jó időfaktor) megérkezik a Toyota, kiszáll belőle a gépkocsivezető, és egy "közönséges" mentőápoló. Ha még él a beteg, még nagyobb szirénával el. Tehát ellentétben mondjuk a hatvanas, hetvenes, évekkel, a hozzátartozó nem hívja a mentőkkel egyidejűleg a település orvosát, vagy a mentőknél közelebb lévő ügyeletest. És ha nem, miért nem? Hiszen egy háziorvosnak minden a rendelkezésére áll ahhoz, hogy az infarktus legsúlyosabb, és az életre legveszélyesebb tüneteit, a szörnyű fájdalmat és a szinte mindig fellépő ritmuszavarokat elhárítsa (a felsorolás sem a tünetek, sem a beavatkozásokat illetően nem teljes), de legalább mérsékelje. Miért kellene ehhez szakképzett mentőorvos? (Persze, ideális, ha az is van.)

Tehát Bács-Kiskun megye szerencsétlen hazámfiai nem azért halálraítéltek, mert nem jut nekik mentőorvos vagy mentőtiszt. A végleges ellátást, a vérrögoldó gyógyszerek szigorú protokoll szerinti adagolását, és/vagy - amennyiben a beteg alkalmas rá - a ma legideálisabbnak tartott ballonkatéter felvezetését az elzáródott koronáriá(k)ba ugyanis ők nem kezdhetik el.

Sokkal inkább azért, mert egyrészt "háromszor annyi idő alatt jut szakszerű ellátáshoz" mint amennyin belül a szívizom végleges elhalása megakadályozható lenne, és ráadásul, az első, úgynevezett "aranyórát" magára hagyottan kell túlélnie. Vagyis nincs 15-30 percen belül kiérkező mentőkapacitás, és/vagy a beteg környékén nincs kellő időben elérhető szívcentrum.

Ez holnap sem lesz, meg még azután sem. Sajnos. De háziorvos majdnem minden településen van, már ma. Az "aranyórában" történtek az ő kezébe vannak letéve. Szerintem legtöbbjük tudja is mi a teendője, és teszi is.

DR. KIRÁLY GÁBOR

Detk