Mit veszünk a szívünkre?
Német kutatók négy éven keresztül kérdezősködtek Berlin harminc kórházának betegei között. 2100 szívrohamon átesett és 2000 általános és baleseti sebészeti, 70 évesnél fiatalabb páciens töltötte ki a zajterhelésüket firtató kérdőíveket, amelyeken az egyéb kockázati tényezőket (dohányzás, cukorbetegség, családi terheltség, szociokulturális viszonyok) is figyelembe vették. A megkérdezettektől kapott adatokat a berlini zajtérképpel és munkahelyi zajterhelési mérések eredményeivel vetették össze. A maga nemében egyedülálló vizsgálat markáns statisztikai adatokkal támasztotta alá a régi feltételezést, miszerint a szív- és érrendszeri betegségek tömegessé válásában komoly szerepe van a civilizációs életmód zajártalmainak. A tíz évnél hosszabb ideje nagy forgalmú környéken lakó férfiaknak 50 százalékkal, a nőknek 30 százalékkal több az esélyük a koszorúér-betegségekre, mint a csendes környéken élő városlakóknak. Ahol a zaj éjszaka sem szűnik, a szívbetegség fenyegetése tovább nő, miközben eltűnik a két nem közötti különbség. A kifejezetten hangos munkahelyek ugyancsak jelentős veszélyforrást jelentenek. A felmérés tanúsága szerint ráadásul bizonyos küszöbérték (60-70 decibel) felett a kockázat egyformán magas, nem mutat párhuzamosságot a terhelés fokozódásával. A páciensek munkahelyi zajártalomként értékelték a klasszikus munkavédelmi szempontból figyelembe nem vett egyszerű lármát is, mint a kollégák telefonálása, fecsegése, ügyfelek hangoskodása stb. És valóban, ez is mintegy 30 százalékkal növelte a szívbetegségek kockázatát.
Az eredmények lényegében megegyeznek a zajártalommal kapcsolatos eddigi vizsgálatokéival, pl. azzal a Kanadában végzett felméréssel, amely a fafeldolgozó üzemek munkásai körében mutatta ki a magas vérnyomás és a szívbetegség feltűnően nagy, a lakosságéhoz képest 50 százalékkal gyakoribb előfordulását. Újdonság viszont, hogy a mostani felmérést a környezetvédelmi hivatal kezdeményezte, és szociológusok bevonásával végezték. Ez magyarázza, hogy a következtetéseik sem elsősorban az orvostársadalomnak, hanem a várostervezőknek, közlekedésszervezőknek, építészeknek, szigetelőanyag-gyártóknak és a munkaszervezési szakembereknek szólnak.
