A helyzet nem váltott minőséget. Így meglehet, hogy most több kisfogyasztó a villanyóra előtt ül a lépcsőházfordulóban, és kezében napilapjával próbálja megfejteni, hogy kinek van igaza, de tanácstalan marad. Ha archiválja is az újságot, még inkább ez lesz a sorsa.

Akkor arra bukkan, hogy Orbán Viktor két hete előkapta az országos számlát, a kormányfő orra alá dörgölte, mondván, hogy azon tízszázaléknyi luxusprofit, mondjuk kötelező borravaló van, és ah!, történetesen épp a multik javára. Azt ki kell rángatni az ő nagy zsebükből. Valami különös elektrosokk és az ezt követő megvilágosodás előzhette meg mindezt a Fidesz elnökénél. A nyár elején többek között éppen erről a témáról vitáztak ugyanis országnyi közönség előtt a tévében Gyurcsány Ferenccel, de csak annyit mondott, hogy kötelességei vannak a miniszterelnöknek, ha áramárról van szó, sokkal többet - főleg tíz százalékkal kevesebbet - nem.

Később, immár alig több mint egy hónapja a garanciatörvény-javaslatban - az akkor éppen lezárt nemzeti konzultációra hivatkozva - azt követelte Orbán, hogy az áram ára ne emelkedhessék az inflációnál nagyobb mértékben. Csökkentést akkor sem javasolt.

Mi történhetett néhány hét alatt, ami miatt ki kellett zavarni a villanyórákhoz a kisfogyasztókat?

Egy tévévitában a Fidesz hírszerzését dicsérte Suchman Tamás, akinek minisztersége idején köttettek az új külföldi tulajdonosoknak meghatározott mértékű nyereséget garantáló szerződések. Tovább ennél nem ment. Én próbálok: nagy valószínűséggel Orbánt éppen a kormány energiahivatala felől érhette a megvilágosító villanáshoz vezető hír. Történetesen ott készült el egy tanulmány arról, hogy mintha túlköltségelnének az erőművek, mintha a vonatkozó uniós szemrehányásokra érdemi választ lehetne adni, ha a számláikra néznének. Valamiként ez a felvetés előbb került egy Orbán által felolvasandó beszéd szövegébe, mint a rendeltetési helyére.

És e pillanattól, mint békácskák lába az elektromos impulzusoktól, úgy ráng a vita.

Ma például a kormány arra kéri a parlamentet: az erőművek által termelt áram ára legyen újra hatósági. Az volt, de a Fidesz-kormány felszabadította. Most - amikor a párt elnöke, mint bejelentette, már érzi a tavaszra betárolt puskapor szagát - a Fidesz nem tehet mást, mint hogy visszaszavazza ezt a szabályt, ami csak azok számára ad igazi élvezetet, akik emlékeznek a hajdani érvekre.

Ebből az áramharcból azonban szinte mindenki kipörgött már, aki évtizede kezdte. Suchman Tamás például annak idején egy József Attila-verset felolvasva távozott a miniszteri székből, amivel akkor még a versértő politológusokat is megfogta. Ma már értik? "Farkas leszek, takaros. / Varázs-üttön megállok, / ordas társam mind habos; / mosolyogni próbálok".

A valóban mosolygós Katona Kálmán, a Fidesz-kormány energia-ügyekkel foglalkozó minisztere szerint például merő üres beszéd, ami folyik, miközben a megoldás egyszerű: csak az el nem fogyasztott energia az olcsó.

Minden együtt tehát a népszerű tételhez, amely szerint a két nagy párt együtt biztosítja a totális zűrzavart. Hogy azt hiszik, a Vigyázz nagyfeszültség! figyelmeztetést hatalmukban áll Vigyázzon a nagyfeszültség! fenyegetésre változtatni. Képtelenség?

Csak egy zavarhat be. Ha ketten együtt elérik: tényleg olcsóbb lesz az áram.