Kezdjük mindjárt a címmel. Mi az, hogy visszaminősítés? Ezek szerint a hazai szlovákok, németek, romák is vissza vannak minősítve? Ők másodrangú állampolgárok lennének? Vagy a nemzeti kisebbségi státus csak a zsidókat minősítené vissza, a többieket nem? Ez abszurdum.

És miért ne lehetne "a rendszerváltás alkalmával egyszer már elutasított kísérletet" újra szóba hozni. Az egy adott társadalmi, politikai helyzetben születetett döntés volt. Azóta eltelt több mint tíz év, a hazai demokrácia, pluralizmus, parlamentarizmus kiépült, megerősödött; megváltoztak nemzetközi kapcsolataink (NATO, EU). A parlamenti demokrácia képes és jogosult is arra, hogy törvényeket megváltoztasson, akár többször is, ha az indokolt. Ezt miért ne lehetne?

A nyilatkozat szerint "ellenőrizhetetlen, hogy ki és milyen indíttatásból írja alá" a kezdeményezést. Ez fából vaskarika. Ha valaki a halálbüntetés ellenzője, de egy halálbüntetés melletti aláírásgyűjtést ármányból, furfangosan aláír, akkor mi van? Demokratikus társadalomban egy aláírásgyűjtéshez az csatlakozik, aki akar. Ennek komolyságát senkinek sincs joga kétségbe vonni. Én sem teszem fel a kérdést, hogy a szóban forgó nyilatkozatot ki és milyen indíttatásból írta alá. A lényeg, hogy aláírta.

"A magyar zsidóság soha nem szerveződött kisebbségként vagy nemzetiségként"? Valóban nem szerveződött, csak az volt. Egészen a XIX. század közepéig, amikor elindult a zsidó emancipáció, majd létrejött az a közmegegyezés, hogy a zsidók magyar nemzetiségű, izraelita vallású személyek. Ez mindkét csoportnak érdeke volt: a magyarság Monarchián belüli számbeli arányát jelentősen emelték a magyarként kezelt zsidók, ugyanakkor a zsidóság korábban soha addig meg nem élt polgári jogegyenlőséghez jutott. (Közben folyt a cionista mozgalom szervezése, élén magyar zsidó vezetőkkel, de ez egy bővebb dolgozat témája lehetne.) Ez a folyamat azonban 1920-ban, a numerus clausussal megtört, majd a zsidótörvényekkel és Auschwitzcal végződött.

Az sem igaz, hogy a magyarországi zsidóság "nyelve egyértelműen és visszavonhatatlanul magyar." A vidéki zsidóság köznapi nyelve a jiddis volt, a zsinagógák nyelve és az irodalmi nyelv pedig több ezer éve változatlanul a héber. Egyik sem halt ki, bár meglehetősen viszszaszorult. Az új zsidó állam, Izrael létrejötte óta pedig a közben nyelvújításon átesett, modern héber államnyelvvé is vált.

Amire a Köztársaság törvényei lehetőséget adnak, azzal joguk van élni azoknak, akik úgy gondolják. Ez nem "rosszul értelmezett liberalizmus", hanem ilyen a jogállam.

Végül van, amiben egyetértünk: "Kezdeményezzenek sokszínűbb, új demokráciánknak megfelelőbb zsidó képviseletet, amely a zsidósággal kapcsolatos partneri viszonyt magasabb színvonalon, hatékonyabban képes ellátni." Éppen ezt teszszük. Tessék elolvasni az 1993. évi LXXVII. törvényt, melynek címe: A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. Amit Önök itt a nyilatkozatban leírnak, azt a törvény úgy nevezi, hogy kisebbségi önkormányzat.

Aki pedig szeretne tájékozódni arról, hogy kik vagyunk, mit akarunk és miért, azt arra kérem, jöjjön el rendezvényeinkre, látogassa meg www.zsidokisebbseg.com honlapunkat. Szeretettel várjuk.

A szerző a Zsidó Kisebbség Népi Kezdeményezés elindítóinak egyike