Egy baleset folytán májusban az Uzsoki utcai kórház baleseti sebészetére kerültem. Közöltem: kettős állampolgárságom ellenére nem vagyok biztosított, ezért önköltséges betegként kértem előkalkulációt a felmerülő költségekről. Rövid idő múltán egy orvos közölte velem, hogy bordatöréssel kb. három-négy napig kell bent feküdnöm a kórházban, ami 120 ezer forintba fog kerülni. A körülményeket itt nem részletezem, azok adottak. Inkább hasonlítanak egy börtönéhez, mint egy kórházéhoz, de meglehet, hogy a magyar börtönviszonyok jobbak. Nem gondolok itt a szegényes felszereltségre, mert a közhiedelemmel ellentétben mi, nyugatra szakadt magyarok életünk során többször megmártóztunk a szegénységben, s megtanultunk valami fontosat: a szegénységet kétféleképp lehet viselni: méltósággal vagy koldus módra, megpróbálva hasznot húzni belőle.

Elfogadtam tehát a környezetet, amit viszont nem tudtam és nem is lehet elfogadni, az az egészségügyben dolgozók (orvos, nővér, takarítónő, adminisztratív alkalmazott) viselkedése a betegekkel szemben. Ha egy takarítónő, ápolónő azt látja az orvostól, hogy átnéz a betegen, ő is mindent megenged vele szemben: eléhajigálja az ételt, minden kérésre agresszívan reagál, tudomására hozza, hogy pofa be, a beteg csak egy megtűrt személy, egy pária. Emberi jogok? Ugyan kérem! A végén aztán közölték, hogy a számla magasabb, mert épp most vezették be az amerikai számítási módszert, s eszerint a négy napom 348 ezer forintba kerül. Talán akkor amerikai színvonalat is kellene biztosítani - mormogtam és elhagytam megaláztatásom színhelyét.

Persze nem gyógyultam meg, így hála istennek!, egy másik tapasztalatot is szereztem. Az egri Markhot Ferenc kórházban döbbentem rá, hogy van ez másképp is. Magas színvonalú kezelés, nem balkáni kultúrával rendelkező orvosok - s mindez a negyedéért. Ott ugyanis háromnapos kórházi kezelésért - két műtéttel bonyolítva - csupán 87 ezer forintot fizettem. El sem hittem, hogy ugyanabban az országban vagyok.

Ennyi a történetem. Azért írom meg, mert nem kell mindig felcsattanni, ha arról hallunk/olvasunk, hogy egyesek lejáratják Magyarországot a külföld előtt. Mert nem minden a pénz, és nem lehet szegénységgel magyarázni az emberi magatartás hiányosságait.