Ma is milliók élnek rabszolgasorban
December 2-án 56. éve, hogy az ENSZ egyezményt fogadott el az emberkereskedelem, illetve a prostitúcióval és más módszerekkel történő kizsákmányolás tilalmáról.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az UNESCO szerint, a rabszolgaság bizonyos formái mindmáig fennmaradtak a világ számos pontján. Két adat is szerepel a tanulmányokban: egyes becslések 27 millióra teszik a rabszolgasorban élők számát, az ILO viszont májusban közzétett jelentésében 12 millió kényszermunkára fogottal számol. Közülük 2,5 millióan az emberkereskedelem áldozatai, akiknek a munkája évi 30 milliárd dollár profitot eredményez.
A rabszolgaság mondhatni klasszikus formájára a példa néhány afrikai állam, ahol fegyveres csoportok kényszerítenek munkavégzésre más törzsbelieket. Nem sokban különbözik ettől, ahogy Brazília őserdeiben a maffiabandák uralkodnak. Újszerűbb forma az adósszolgaság. Szegény körzetekben a magánszemélyektől felvett hitelek viszszafizetése generációkra öröklődik, s a törlesztés munkavégzéssel történik. Bangladesben, Indiában, Nepálban és Pakisztánban van példa ilyen gyakorlatra.
A szervezett bűnözés munkaalkalmat kínál, majd gyakorlatilag rabságban tartva dolgoztatja a rászedett áldozatokat, akiknek jelentős része a munkaalkalom hiányában migrációra kényszerült férfiakból, nőkből kerül ki. A Dominikai Köztársaságba szerveznek idénymunkásokat cukornádaratásra, Elefántcsontparton főleg gyerekeket a kakaóültetvényekre, Pakisztánban és Nepálban szőnyegszövésre. Az ILO becslése szerint a gyermekmunka legrosszabb formái 180 millió fiatalkorút érintenek a világban.
A CIA becslése szerint évente majd ötvenezer embert (elsősorban nőket és gyerekeket) csempésznek be az Egyesült Államokba, akiket aztán évekig szolgaként alkalmaznak. Ebbe a körbe sorolják a szexrabszolgákat is, akiknek az utánpótlását a bűnözés főleg Délkelet-Ázsiából és Kelet-Európából szerzi. A korai házasságokba kényszerített lányok eseteit is a modern rabszolgaság formái közé sorolja az UNESCO.
