Egymást előzik a pártok az áramárvitában
Kerülőúton tudták csak tegnap a gazdasági bizottság szocialista képviselői az erőművek hatósági árának visszaállítását az Országgyűlés elé terjeszteni. A villamosenergia-törvényt ugyanis eredetileg az állami kézben lévő Vértesi Erőmű érdekében módosították volna. Az utóbbi napokban kirobbant vita következtében azonban a beterjesztésbe az erőművek hatósági ármegállapítását is "belecsempészték". A Fidesz formai okokból ezt nem támogatta, de arról egyelőre nem nyilatkozik, van-e elvi kifogása. Az egyetlen jelen lévő SZDSZ-es képviselő, Szalay Gábor pedig nem szavazott, ami gyakorlatilag szabad utat engedett a javaslatnak.
Orbán Viktor Fidesz-elnök a múlt héten azt mondta, a hosszú távú áramtermelési szerződések következtében egyes villamos- ipari cégek "luxusprofitra" tesznek szert, amit le kell törni, így a lakossági áramár tíz százalékkal csökkenthető lenne. Noha akkor Kóka János gazdasági miniszter a javaslatot szinte lesöpörte az asztalról, hamar kiderült: az Európai Unió mellett az áramvásárlási szerződések tartalma az illetékes állami intézményeket is rendkívüli módon aggasztja. A politikusok tehát mára tulajdonképpen egyetértenek abban, hogy egyes erőművek profitjából le lehetne csípni. A hangsúlyt azonban nem erre helyezik, hanem arra, hogy bebizonyítsák: "a helyzet" a másik miatt állt elő - de a megoldásra is eltérő ötleteik vannak.
Kétségtelen, kormánypozícióban mindkettő változtathatott volna a helyzeten. A hosszú távú szerződéseket a szocialista-szabad demokrata kurzus alatt dolgozták ki, annak érdekében, hogy az áramcégekért minél több pénzt kapjanak a befektetőktől. Ám akkor az összes tarifát - így az erőművek termelői, az MVM nagykereskedelmi és az áramszolgáltatók kiskereskedelmi árait - a hatóság, azaz a gazdasági miniszter állapította meg, az elismert költségek alapján. A Fidesz-kormány alatt azonban a villamosenergia-törvényt úgy módosították, hogy 2004-től ne a hatóság, hanem az állami MVM - mint vevő - állapodjon meg az árakról az erőművekkel. Azonban az MVM és az áramszolgáltatók által érvényesített árat továbbra is a hatóság állapította meg. A szocialisták most azt vetik az ellenzék szemére, hogy az árak elszaladására a lehetőséget a jobboldal teremtette meg. A Fidesz azzal riposztozik, hogy ha a mostani kormány változtatni akart volna, 2002 és 2004 között megtehette volna.
Az almát osztják
Az energiapiac résztvevői nem is tudják, kinek a pártjára álljanak: egyetértenek a Fidesz korábbi törvénymódosításával, mert az szerintük az EU által is szorgalmazott liberalizációt szolgálta. Az energiacégek ugyanakkor most nyilván berzenkednek a luxusprofit feszegetésétől, illetve szerintük ilyen világpiaci olajárrobbanás mellett tízszázalékos áramárcsökkentés tönkretenné az ágazatot. Általános az a vélemény, miszerint politikai színjáték folyik, az almát osztják a körtével és szorozzák a barackkal, egy bonyolult pénzügyi kérdést laikusok igyekeznek megoldani. Ők sem moshatják azonban kezeiket, hiszen a sok szakértő végül olyan árakban egyezett meg, amelyekben a fogyasztók érdekei kevéssé érvényesültek. A politikusoknál most telt be a pohár.
A szocialisták ráadásul lassan beelőzik a Fideszt a radikális megoldási módozatok tárgyában: javaslatukat, miszerint az erőművek áramárát ismét a kormány határozza meg, a liberalizáció hívei mereven elutasítják.
Puch László, a gazdasági bizottság szocialista elnöke tegnap a nyilvános ülés előtt zárkörű találkozóra invitálta a hazai erőművek képviselőit. Szándéka nyilvánvalón az lehetett: hajlandóak-e a cégek képviselői önként lemondani bizonyos haszonról, avagy a szocialisták kitartanak a hatósági ár mellett. Sok minden nem történhetett, hiszen a nyilvános ülésen - melynek nézőközönségében az érintettek is helyet foglaltak - újólag kiállt az árak központi szabályozása mellett, amellett, hogy alapvetően továbbra is a tárgyalásos megállapodást támogatja.
Ilyen előzmények után Fónagy János, a Fidesz képviselője, a gazdasági bizottság tagja lapunk kérdésére nem is kívánt állást foglalni a tekintetben, hogy támogatják-e az erőművek hatósági árának visszaállítását vagy sem. Azt azonban leszögezte: mivel a szocialista képviselők házszabályellenesen, egy másik javaslatba rejtve igyekeztek ezt keresztülnyomni a bizottságon, az egész tervezetet elvetették. Elvi álláspontjuk az, hogy a végfelhasználói - azaz az áramszolgáltatói - árak továbbra sem kerültek ki a kormány kezéből: éljen hát a lehetőséggel, és csökkentse azokat. Arra pedig találjon megoldást a kormány, hogyan osztozzanak a piaci szereplők a bevételeken. A vitában új elemként megjegyezte, az áramszolgáltatók eredménymutatóit is magasnak tartják.
Szalay Gábor kérdésünkre kifejtette: azért nem szavazott, mert nem szeretett volna közreműködni a "kampánylicitálásban". Úgy vélte, a kormánynak a tárgyalások folytatásával továbbra is önkéntes nyereségcsökkentésre kellene bírnia az erőműveket. Erre eddig a színfalak mögött történtek is kísérletek, ám szerinte a nyilvános vita csak rontja a kormány esélyeit. Pedig - mint mondta - az unió rosszallása most komoly esélyt jelentett volna a sikeres újratárgyaláshoz. A hatósági árak viszszaállítását mereven elutasítja. Úgy véli, ha a kormány egy központi ár kijelölésével beavatkozik a piaci folyamatokba, vagy a költségvetési hiány vagy az adózók terhei nőnek, vagy a termelők fogják vissza a szükséges fejlesztéseket. Felvetésünkre, miszerint távolmaradásával végül is lehetővé tette a módosítás parlamenti tárgyalását, azt mondta, elvi álláspontja miatt tett így. Leszögezte: egységes frakcióálláspontjuk még nincs. Így nem tudni, a végszavazásnál milyen gombot nyomnak majd a liberálisok. Egy biztos: ha az SZDSZ kitart Kóka és Szalay - egymáshoz merőben hasonló - véleménye mellett, és a Fidesz nem áll a szocialisták oldalára, nem lesz hatósági erőműár.
A kérdés tehát továbbra is nyitott, lesz-e olcsóbb áram vagy sem. Annyi bizonyos, az áfa változása miatt január elsejétől a lakosságnak négy százalékkal csökken az ár. Szakértők úgy vélik, néhány milliárdot lehetne faragni az erőművi árakon, ami néhány százalékos árcsökkenést valóban eredményezhetne.
Az utóbbi időben azonban a nem lakossági fogyasztók számlája a háztartásokénál jóval nagyobb mértékben nőtt. Előbbiek közé tartoznak a közintézmények, önkormányzatok, iskolák, kórházak, vagyis olyan fogyasztók, amelyeket a kormány - legalábbis a hatósági gázárak esetében - úgyszintén védene. Kormánykörök hivatalosan tagadják, hogy a lakossági ár alacsonyan tartását a nem lakossági kör fizetné meg, ugyanakkor a kiszivárgott hírek szerint január elejével utóbbiak mégiscsak számíthatnak villanyáremelésre. Így-úgy tehát el lehetne érni további néhány százalékos lakossági áramárcsökkentést, ám ennek levét újfent a cégek és közintézmények ihatják meg.
