Nevük elhallgatását kérő ügyészségi tisztviselők szerint a véletlen műve, hogy rövid időn belül két újságírót is perbe fogtak államtitoksértés vádjával, miközben a hatóságoknak egyik ügyben sem sikerült megtalálniuk azokat, akik a szigorúan titkos minősítésű iratokat illetékteleneknek (nem közvetlenül az újságíróknak) kiszolgáltatták. Csík Ritát, aki a Debreceni Vagyonkezelőnél feltételezett viszszaélések miatt elrendelt titkos nyomozásról szóló, akkor még titkos minősítésű Sutka-levélről írt cikksorozatot, két hete a bíróság első fokon felmentette az államtitoksértés vádja alól. Rádi Antóniának, a HVG munkatársának pere ebben a hónapban kezdődik. Csík Rita esetében az ügyész már a tárgyaláson jelezte: megfellebbezi az ítéletet. Rádi Antónia ügye pedig "annyira titkos", hogy még az sem hozható nyilvánosságra, mivel is vádolják az újságírónőt.

A vádhatóság a két újságírónő esetében súlyosbító körülményként értékeli jogász végzettségüket. Ugyanakkor a Csík Rita ügyében eljáró bíró rámutatott: azt, hogy mi államtitok és mi nem az, illetve, hogy egy iratot az arra jogosultak szabályosan minősítettek (titkosítottak), a bíróság is titokszakértő bevonásával tisztázhatta.

A két államtitok-sértési ügy azért is keltett megütközést a sajtó berkeiben, mert az ügyészség csak az újságírókkal szemben járt el, az államtitkokat kiszolgáltatókkal szemben nem. A már említett, névtelenséget kérő ügyészségi források szerint ez nem igaz. Szerintük minden esetben keresték a titkos iratok kiszivárogtatóit is, csak az ő kilétükre nem derült fény.

A két újságíró ellen indított eljárás a fentieken túl azért is elgondolkodtató, mert egy harmadik ügyben a vádhatóság ezekkel ellentétes gyakorlatot követett. Miközben a Szatmári-ügy kiszivárogtatóját még keresik, a nemzetbiztonsági titoknak minősülő kémsztorit nyilvánosságra hozó Magyar Nemzet (vagy a cikket jegyző újságíró) ellen - szerintünk helyesen - nem indult eljárás. Ügyészségi és rendőrségi források szerint téved a sajtó, amikor azt feltételezi, hogy itt más mércét alkalmaztak volna. Mindkét szervtől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy egy állampolgári feljelentés nyomán az ORFK Nemzeti Nyomozó Irodája hivatalos levélben megkereste a nemzetbiztonság illetékeseit, hogy a Szatmári-ügy kiszivárogtatásával sérültek-e nemzetbiztonsági érdekek. A válasz a rendőröket is meglepte, mert a szerint a kérdéses ügyben államtitkok nem kerültek nyilvánosságra. A rendőrség ezek után el sem rendelte a nyomozást.

A fentiek alapján szerettük volna megkérdezni a titkosszolgálatok illetékeseitől, hogy akkor mi végre vetették a Szatmári-ügy kiszivárgása után hazugságvizsgálat alá az embereiket, ha pontosan tudták, hogy titkos információk a cégtől nem kerültek illetéktelenekhez? Minek az alapján közölték a rendőrséggel, hogy nem történt titoksértés, amikor a válaszadás időpontjában a belső vizsgálat (a munkatársak poligráfozása) még tartott? Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a szolgálatoknak nincs új mondanivalójuk az ügyben.

Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) médiaszabadság-biztosa, korábban több fórumon is arra hívta fel a figyelmet: államtitoksértést jogállamban kizárólag a titokgazdák, illetve a minősítők követhetnek el, az újságíróknak büntetleneknek kell maradniuk. A nol-nak adott interjúban mindemellett Haraszti sajnálatosnak nevezte, hogy Magyarországon (de Lengyelországban is) vontatottan halad a büntetőjognak a sajtószabadsághoz igazítása. A lapunknak névtelenül nyilatkozó ügyészségi illetékesek abban egyetértettek Harasztival, hogy kívánatos volna a vonatkozó jogszabályokat "átfésülni". Arról, hogy mely ponton kellene változtatni a jogszabályokon, az ügyészség illetékesei - átfogó vizsgálatok hiányában - egyelőre nem kívántak véleményt mondani.