Jelenleg egyetlen ember van Magyarországon, aki tudja, hogy pontosan mikor lesznek a 2006-os országgyűlési választások. Sólyom László szakított az eddigi gyakorlattal, és nem egyeztetett egyetlen párttal sem, egymaga döntött, de döntését nem árulja el. Ez a bejelentés önmagában komolytalan és méltatlan az államfőhöz. Sólyom László úgy viselkedik, mint az óvodás, aki eldugja a többiek elől a homokozólapátot. Kijelentése semmiről nem tájékoztat, nem juttatja információhoz sem a választásokon indulni kívánó, napra pontos kampánytervet (és kampánybüdzsét) összeállító pártokat, de nem tájékoztatja a választókat sem.

A bejelentés értelmét az indoklás adja. Az elnök nem a pártok, hanem az "ország érdekeit" mérlegelve döntött. Vagyis Sólyom László szembeállítja az egész ország és a pártok érdekeit, ami jól ismert populista retorikai fordulat, és magát természetesen az előbbi oldalon helyezi el.

Úgy tűnik tehát, hogy Sólyom László saját népszerűségét és tekintélyét, a köztársasági elnöki pozíció új imázsát az Országgyűlés és a pártok rovására akarja növelni. Az államfő rájátszik a közvélemény párt- és politikaellenességre, és ezzel az eszközzel épít alternatív politikát. Korábbi nyilatkozataiban is érzékeltette, hogy távol áll attól a politizálási stílustól, amelyet az Országgyűlésben és a nyilvánosságban egymással vitatkozó pártok képviselnek: korábbi, Gyurcsány Ferenccel folytatott megbeszélése előtt közölte, hogy a gazdaságról szeretne tájékozódni, de "nem arról szeretne hallani, amit a kormány kommunikál, hanem ami a számok mögött van". Mostani és korábbi nyilatkozatai tehát arra az állampolgári véleményre épülnek, és erősítik azt, amely szerint a pártok csak civakodni képesek, ráadásul eközben is "csak kommunikálnak", hogy eltereljék a figyelmet a valós helyzetről.

Ez a fajta politizálás azonban meglepő az Alkotmánybíróság volt elnökétől, aki pontosan ismeri a képviseleti demokrácia működését, és akit magát is pártok választott képviselői választottak meg a Parlamentben.

Sólyom a "rendetlenkedő" pártok megfegyelmezőjeként nyilatkozott az 1956-os forradalom 50. évfordulójának megünnepléséről is. Ünnepeljenek a saját székházukban - szólított fel a köztársasági elnök, amivel azt üzente, hogy a politikai erőknek nem lehet közük a forradalomhoz (amely maga is politikai esemény), mert csak átpolitizálják azt. Sólyom László megint csak populista, következésképpen népszerű álláspontot fogalmazott meg, hiszen maga a politikaellenesség is politika, és az államfői poszt is csak egy pozíció a politika térképén. Ha Sólyom Lászlónak sikerül beszorítania a pártokat a székházaikba, akkor ő lesz az egyetlen politikai szereplő, aki az 50. fordulón értelmezéssel állhat elő.

De politikán kívüli pozíciót igyekezett elfoglalni Sólyom László a leendő legfőbb ügyész személyével kapcsolatban is. Mint mondta, nem kíván konzultálni a pártokkal arról, hogy kit jelöl Polt Péter utódjaként a posztra. Az államfő érvelése szerint szükség van arra, hogy a legfőbb ügyészi poszt kikerüljön a politikai viták középpontjából, újra "szakmaivá" kell változtatni ezt a tisztséget. Itt azonban már alkotmányossági problémák is felmerülnek. Az Alkotmány szerint a legfőbb ügyészt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja meg, és az Országgyűlésnek felel, nem pedig az államfőnek. Mi több, a pártokkal szemben politizáló Sólyom posztjából fakadóan sem képes arra, hogy szakmai szempontokkal váltsa fel a politikai szempontokat, hiszen ő maga is politikus, csak éppen - egyelőre - nincs mögötte párt. Ráadásul a legfőbb ügyészi poszt betölthetősége érdekében előbb-utóbb kénytelen figyelembe venni a pártpolitikai viszonyokat, az Országgyűlés öszszetételét, elvégre ott fognak róla szavazni.

Sólyom László megválasztása óta politikai népszerűség-építő kommunikációt folytat: a köztársasági elnöki poszt arculata jelentősen átalakult az elmúlt hónapokban, és ezzel a többi politikai szereplő is egyre inkább kénytelen számolni. Sólyom László ötvözte civil és környezetvédő előéletét, alkotmánybírói szerepfelfogását és személyes habitusát, és ebből az egyvelegből alakult ki az a politikai pozíció, amellyel egyelőre nem nagyon tudnak mit kezdeni a pártok. Ráadásul a pártoskodásuk miatt megtámadott pártok éppen a saját maguk által felállított csapdába estek bele: jelen pillanatban mindkét nagy párt és a köztársasági elnök ugyanazt a párt- és politikaellenes populista kommunikációt folytatja, a pártok tehát nem támadhatják, bírálhatják a köztársasági elnököt olyasmi miatt, ami őket, magukat ugyan hátrányosan érinti, de aminek kialakulásához ők maguk is hozzájárultak.

A Zengő-ügy kapcsán azonban megjelentek a Sólyom László által kialakított államfői imázs hátulütői. Miután a kormányfő bejelentette, hogy megváltozott a NATO-radar helyszíne, Sólyom László kommunikációs zavarba került: egyrészről elhárította magától a sikert, másrészt azonban sietett kijelenteni, hogy "elfogadja" a döntést, amivel utalt arra, hogy az egyébként sikeres környezetvédő akcióban olyan szerepet vállalt, ami kibillentette semleges államfői szerepéből. Arról nem is beszélve, hogy Gyurcsány Ferenc elhappolta a Fidesztől az egyik legfontosabb zöld témáját.

A bejelentés körülményei arra is rámutattak, hogy amennyiben a köztársasági elnök a pártokkal szemben politizál, akkor a pártpolitikai erők is egyértelművé teszik a köztársasági elnök politikai elkötelezettségét. Gyurcsány Ferenc a Sándor-palotában, a köztársasági elnöki intézmény szimbolikus központjában jelentette be, hogy megváltozott a döntés a Zengő ügyében. Ezzel azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a köztársasági elnöknél ezúttal nem köztársasági ügyben járt, hanem egy olyan kérdésben, amely sokkal inkább még Sólyom László politikai előéletéhez kötődik. Vagyis: ha Sólyom László pozicionálja a pártokat, akkor kénytelen számolni azzal, hogy a pártok is pozicionálni igyekeznek majd őt, ahogyan minden más politikai szereplővel is teszik. Ha pedig az államfő népszerűsége emelkedik, akkor a pártok igyekeznek majd megszerezni maguknak az ebből megszerezhető politikai tőkét, ahogy tette azt a kormányfő Zengő ügyében.

Sólyom László tehát pártnélküli pártpolitikussá lett, aki populista üzenetekkel próbálja építeni magát. Míg nyáron az államfő elsősorban a Fidesz érdekeit szolgálva kommunikált, addig az ősz folyamán már igyekezett mindkét nagy párttól megkülönböztetni magát. Az államfő ténykedését a választók egy elégedetlen része nyilván pozitívan szemléli majd, így a népszerűség-növekedés borítékolható. Ám Sólyom László "politikai érdeke" nem biztos, hogy azonos az "ország érdekeivel". A pártok számára mindez komoly fejtörést okozhat, hiszen egy "elszabadult hajóágyú" sok veszteséget okozhat a kampányban mindkét oldalnak. Arról nem is beszélve, hogy ha a kampány nem Gyurcsány és Orbán párharcáról szól, hanem abba időnként belezavar egy saját hatáskörét tágítani igyekvő Sólyom László, akkor ehhez a kényszerítő körülményhez igazodniuk kell.

A szerző a Political Capital Institute igazgatója