A második világháború után mindenki azt hitte, hogy az amerikaiak egyre kevesebbet fognak dolgozni. A század első felében ugyanis negyedével csökkent az egy évben munkával töltött órák száma, és semmi jel nem mutatott a tendencia elakadására. Fontos kérdésnek kezdték tartani, hogy mihez kezdenek majd a rengeteg szabadidejükkel az emberek.

Nem így alakult. „Manapság az amerikaiak ugyanannyi órát töltenek munkával, mint 1970-ben – írja James Surowiecki, a New Yorker kolumnistája. – Ha valahol, hát inkább Nyugat-Európában valósult meg a szabadidő-társadalom álma.”

A Surowiecki által idézett adatok szerint a nyugat-európai országokban az emberek közel negyedével kevesebbet dolgoznak, mint Amerikában. Az EBESZ statisztikája szerint ennél azért egy kicsit többet. De a mindenképpen jelentős különbséget a gazdasági újságíró az európai szakszervezetek erejének tulajdonítja.

Az erős érdekképviselet nyomást gyakorol a munkaadókra és a politikusokra. Ha nem tudnak magasabb bért biztosítani, akkor rövidebb munkaidővel elégítik ki a szakszervezeteket. Az idén májusban született döntés értelmében az EU-ban nem lehet 42 óránál hosszabb a heti munkaidő. Franciaországban egészen márciusig 35 óra volt a maximum.

A rövidebb munkaidőnek nagy ára van. „Az amerikaiak többet dolgoznak – írja Surowiecki –, ezért kevesebb idejük marad a háztartási tennivalókra. Különösen igaz ez az amerikai nőkre, akik heti tíz órával kevesebb házimunkát végeznek, mint az európaiak. Ők a takarítási, főzési és gyerekgondozási feladatok jelentős részét alkalmazottakkal végeztetik.”

Amerikában sokkal több gyerekcsőszre, házvezetőnőre és éttermi dolgozóra van szükség. Ez új munkahelyeket teremt. Ráadásul ezek az állások elsősorban a bevándorlóknak és a fiataloknak kínálnak munkalehetőséget.

„Franciaországban ellenben alig nyílik alkalmuk a bevándorlóknak, hogy ilyen munkát kapjanak. Az európaiak dologtalansága is hozzájárul ahhoz, hogy a zavargások fészkében, a francia külvárosokban negyven százalékos a munkanélküliség.”

Surowiecki azt az összefüggést nem érinti, hogy ha hosszabb lenne munkaidő, akkor ugyanazt a munkát kevesebb emberrel lehetne elvégeztetni, így sokan feleslegessé válnának. Arra sem tér ki, hogy a szegényebb európai országokban még többet dolgoznak, mint Amerikában.

Az EBESZ kimutatása szerint a magyarok szorgalma jócskán megelőzi az amerikaiakét. A lengyelek pedig még magyaroknál is dolgosabbak. De náluk a hosszabb munkanapok ellenére is húsz százalékos a munkanélküliség.