A cölöpök immár le vannak verve. Képességfejlesztés, egyénre szabott haladás, helyi igényeket követő tanmenet, kétszintű érettségi, majd általános képzésre épülő magasabb szintű felsőoktatás. A rendszer készen áll, már csak működtetni kell. A kiindulóponthoz képest persze sok minden meg is változott az egyeztetés több éves folyamatában: ahogy az alsó tagozatosok buktatásának tilalmából szülői engedélyhez kötött évismétlésre utasítás lett, úgy szelídült meg az alkotmánybírósági körök közepette az egyetemi tanácsadó testületekre vonatkozó elképzelés is.

Mivel ma még ilyesmi nincs, nem tudni, lesz-e értelme a temérdek közpénzt felhasználó, nem mellékesen hatalmas gazdasági potenciállal is bíró egyetemek "fölé" rendelt gazdasági tanácsadó testületek felállításának. A jövő titka, hogy az egyetemi autonómia politikai csorbítói (ellenzéki vélemény), a mindenkori kormányközeli káderek számlázóhelyei (szkeptikus vélemény), esetleg a megfáradt egyetemi élet pezsdítői, a racionális gazdálkodás generálói (derűlátó kormányzati vélemény) lesznek-e. Lesznek és kész. Ha előremozdítanak, tiszta szerencse; ha meg hátra, abból botrány lesz, annak rendje és módja szerint.

A lényeg azonban mégiscsak az, hogy ha ma a parlament rábólint a felsőoktatási törvényre, akkor el lehet és el kell kezdeni végre dolgozni. Akkor már nincs más hátra, mint szakról szakra, tanszékről tanszékre újragondolni az egyetem feladatát, a képzés céljait és lehetőségeit.

A neheze, higgyék el, csak most jön.