"A Magyar Gazdálkodók Országos Szövetségének (Magosz) elnöksége és választmánya szerint az agrármegállapodásban foglalt kormányzati kötelezettségvállalásoknak csak a fele teljesült. Ezért az elnökség levélben fordult a Fidesz elnökéhez, hogy a garanciatörvényben rögzítsék a nemzeti és az EU-s agrártámogatások jogszabályban meghatározott összegének határidőben történő kifizetését." "Nem csökkenhet a gazdáknak járó uniós támogatás - jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) kongresszusán. Orbán hangsúlyozta, a családi gazdaságokat továbbra is támogatni kell, és szükséges törvényt alkotni erről. Szerinte a gazdákon nyerészkedők luxusprofitját is le kell törni, ezért kézbe kell venni a kereskedelmet és a feldolgozóipart, majd arra kérte a jelenlevőket, legyenek a Fidesz szövetségesei az elkövetkező néhány hónap küzdelmében."

"Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a MOSZ segítségét kérte arra vonatkozóan, hogy juttassák el a valós információkat a gazdákhoz, mert a Magosz az ellenzéki párt mellé állt, nekik semmi sem jó. 2006-ban soha nem látott támogatás, 400 millió jut az agráriumnak, ezen felül kerül majd kifizetésre az intervenciós támogatás."

Nekünk persze - afféle objektív szemlélőként - túl kell jutnunk némely kifejezésen (például a napokban mindenre használt "luxusprofit" hívószaván), hogy elmélyedhessünk abban a problématömegben, amely a megnyilatkozások mögött rejlik. Az egyik legidegesítőbb maga a tény, hogy a legtöbb energiát mindkét államférfi arra fordítja, hogy "tematizáljon", azaz magához ragadja a kezdeményezést a tekintetben, hogy miről beszéljenek az emberek. Ehhez hangzatos mondatokon kívül beszédes számok és merész ígéretek kellenek - a valóság foglya (pozíciójánál fogva) természetesen inkább a jelenlegi miniszterelnök, aki a tények kalodájából rendszerint egy új témával, vagy a Fidesz által bedobott napirend előéletének fölidézésével próbál kitörni.

Az agráriumból élők a kilencvenes évek elején a kárpótlástól és a vagyonnevesítéstől várták sorsuk jobbra fordulását, aztán alig két év telt el, amíg a többség felismerte: amit eddig a viszonylagos biztonságot jelentő nagy felvásárló-rendszerektől - és nem kis részben az államtól - kapott, az nincs többé. Biztos értékesítési helyeinek egyik fele olyan multinacionális cégek kezébe került, amelyek kereskedelmi igazgatóival szinte még csak beszélni sem tudott, a másik újragazdagodó tulajdonosa pedig az állandóan fizetendő adókra hivatkozva halogatott fizetést, szállítási díjat, mindent, ami járt.

A magyar parasztot - talán érdemes még egyszer rögzítenünk: legalább kétmillió választóról beszélünk - tizenöt éve, folyamatosan becsapják, ám az is igaz, hogy hagyja magát - nem tájékozódik, nincs önálló stratégiája, nem vált, csak vár, amikor a nagypolitika szűkre vont szemöldöke felé kanyarít egy pillantást. Azt sem szabad viszont elhallgatni, hogy Torgyán Józsefnek, a botcsinálta agrárminiszternek egy dologban feltétlenül igaza volt. Abban, hogy a társadalmi-gazdasági átalakulás terheit elsősorban a magyar vidék viselte. Ezermilliárd forintos tételről van szó - ennyibe került, hogy a paraszt évről évre úgy tankolt egyre több pénzért, hogy a búzájáért nem kapott többet. Hogy a tej ma sem drágább literenként kétszáz forintnál. Ez lehet akár durva demagógia is, csak egy baj van vele: igaz.

Az előzőekben idézett kitételekkel pontosan ugyanez a baj. Igazak. Igen: valóban csúsztak (legalább tízszázalékos arányban a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és az átalakított Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal saját adminisztrációs hibájából) a jogos földalapú és fejlesztési támogatások kifizetései, de az is nehezen vitatható, hogy mindebben a most megint harcosan fellépő Magosznak - a Fidesz - MPSZ "stratégiai partnerének" - is komoly szerepe van. Ahogy a MOSZ-nak is. Minden agrárügyben érintett érdekképviseletnek.

Az európai uniós csatlakozás ügyében csatát vesztettünk - több kormány, így e kérdésben jobb a politikai felhangokat mellőzni. A lehető legkisebb veszteség elve szerint hajóztunk, miközben a saját, a közösségi támogatás fogadására képes rendszerünk sem volt kész. No, ebben a helyzetben talál egymásra és mutogat a másikra az ellenzéki vezér és a "független szervezet", a kormányfő és a nagygazdaságokat összefogó érdekképviselet.

A közeljövőben lesz még jó néhány hasonló példa. A mindenkori politikának szíve joga, hogy az úgynevezett civil szervezetek közül támogatókat szerezzen magának. Nincs ez másként a mezőgazdaságban, a vidéki létezésben sem. De talán jó volna tények és átlátható szabályok között tartani a szektort úgy, ahogy van, mert a lózungok ideje lejárt. Senki nem hiszi el már sem a gazdaköri szervezetnek, sem a kormányfői felszólításra "mozduló", egyébként általában higgadt állásfoglalásokat rögzítő MOSZ-nak, hogy érdek nélkül cselekszik.

Miközben itt vannak vagy kétmillióan, akiknek most közös brüsszeli lobbizásra, egységes érdekképviseletre lenne szükségük. Ehelyett egymásnak feszülnek, minket nem látnak.