Februárban megtartják a híres New Orleans-i karnevált, a Mardi Grast, újra lesz dzsessz és parádé a Bourbon Streeten. A Katrina hurrikán augusztus 29-i pusztítása utáni újjáépítés azonban sokkal lassabban halad a vártnál. A városban még több millió tonna szemét vár elszállításra, vannak utcák, ahol még mindig sáros, átázott autók sorakoznak, és a romos házakban százszámra bűzlenek a nyár vége óta ki sem nyitott hűtőszekrények. Több kerületben nincs víz és villany. A 200 ezer lakóépületből 120 ezer szenvedett károkat. Egész háztömbök vannak, amelyekből egyetlen otthon sem menthető meg. A csaknem félmillió lakosból csupán nyolcvanezren tértek vissza, és még a legoptimistább lokálpatrióták is egyetértenek abban, hogy az új New Orleans sokkal kisebb lesz a réginél.

Ha egyáltalán lesz új New Orleans, mert tudományos körökben vita folyik arról, érdemes-e egyáltalán újjáépíteni a várost. A St. Louis-i Egyetemen árvíz elleni védekezést tanító Tim Kusky szerint a Mississippi deltájában óránként csaknem egy hektár szárazföld süllyed a víz alá, és a város nyolcvan év múlva öt-hat méter mélyen lesz a tenger szintje alatt. Ahhoz, hogy a hurrikánok idején előforduló vízszintemelkedést is kibírják, a gátakat 18-33 méter magasra kellene építeni, ezért célszerűbb lenne elköltöztetni a várost. Kusky professzor a New Orleans-iaktól több száz - zömmel élesen ellenkező, olykor gyalázkodó vagy fenyegető - e-mailt kapott a felvetésre.

A gátakon jelenleg is dolgozó hadmérnöki kar illetékese ígéri, hogy a hurrikánidény júniusi kezdetére a város védettsége eléri majd a régi biztonsági szintet. Ez a 210 km/órás szelekkel támadó, 3-as fokozatú hurrikán ellen elég. A Katrina azonban 5. kategóriás volt, a Mexikó-öböl fölött 250 km/órás szelet támasztott. A komplett gátrendszer megerősítése évekbe telne, miközben még az sem dőlt el, milyen tervek szerint építsék újjá a várost.

Az építészek fantáziája szabadon szárnyal, a két legesélyesebb variáns a "zöld", sétálható város, illetve a Las Vegashoz hasonló szórakoztatóipari központ. Egyelőre azonban nem világos, ki állja majd a dollárban is százmilliárdos nagyságrendű számlát. New Orleans elvesztette az adófizető vállalkozások többségét, a szövetségi keret pedig még nem ért el Louisianába. George W. Bush elnök közvetlenül a hurrikán után azt ígérte, hogy eredeti formájában építik újjá a várost - kerül, amibe kerül. A kongresszus azonban egyáltalán nem bőkezű, és különben is rekordnagyságú a költségvetési deficit.

A szövetségi katasztrófaelhárító szolgálat, az augusztusban gyászosan leszerepelt FEMA az év végi ünnepek előtt bejelentette, majd visszavonta, hogy december elsejéig ki kell költöznie a mindmáig szállodai szobákban élő 150 ezer menekültnek. A szándék az volt, hogy inkább a szintén a FEMA által bérelt lakásokban próbáljanak új életet kezdeni, de az általános felháborodás hatására január 7-ig hosszabbították meg a határidőt. Szakértők szerint a lépés így is kétes, mert a menekültek jelentős része nem fog visszatérni New Orleansba, ha egyszer már máshol kezdett új életet.

A város zenészei is félnek a jövőtől. Nemcsak azért, mert a szórakozónegyedben most nincs turista, nincs kinek játszani. Attól is tartanak, hogy a dzsessz szülőhelyén megszakad az eddig nemzedékről nemzedékre továbbadott tradíció. A Tennessee Williams drámája által világhírűvé tett, Vágy nevű villamoskocsi még legalább egy évig nem csilingel: a St. Charles utcai vonalnak nyolc évtizedes szerelvényei épek, ám teljesen újjá kell építeni a légvezetéket és a síneket.

A félmillió lakosból csak nyolcvanezren tértek vissza a városba