Kívülről nézve e közöny mindenképpen meglepő. Főleg azok után, hogy mostanában Szlovákia teljesítményétől sokan vannak elragadtatva Európában. E szavazás után azonban nem úgy néz ki, mintha maguk a szlovákok is közéjük tartoznának. A hétvégi választás inkább egy morózus és kiábrándult ország képét rajzolja fel, ahol a polgárok nem elégedettek sem helyzetükkel, sem azokkal a politikusokkal, akik ügyeiket igazgatják. Üzenete mindenképpen az lehet: a szlovákok nem érzékelik a helyi viszonyok, életkörülményeik olyan arányú javulását, ami megérdemelné e pillanatban, hogy bizalmukról biztosítsák a küzdőtéren megjelent politikai erők bármelyikét is.

Innen Magyarországról nézve különösen nyomasztó, hogy az unalmas kampánykórusból tulajdonképpen csak egyetlen hívószó volt markánsan felismerhető, nevezetesen: a magyarellenesség. A szlovák politikai osztály nyíltan nacionalista alapon fogott össze a szlovákiai magyarsággal szemben. Pozsonyt leszámítva valójában nem politikai irányzatok csaptak öszsze - a fő szempont szinte mindenütt az volt, hogy a "magyar elemet" kiszorítsák a helyi közigazgatásból. Így fordulhatott elő, hogy a szlovák kormánypártok hátat fordítottak magyar koalíciós partnerüknek, és inkább Meciarékkal vagy a "mélyszlovák" Slotáékkal fogtak össze. E különös szövetségek persze győztek - a szlovák demokrácia legnagyobb dicsőségére.

Más kérdés, hogy e sikerhez kellett azért az MKP enervált, koncepciótlan politikája. A szlovákiai magyar párt két szempontból is hibáztatható most. Először azért, mert kormánykoalíciós partnereinél nem tudta érvényesíteni a magyar választók érdekeit - súlytalansága közrejátszott perifériára sodródásában. Egyidejűleg pedig képtelen volt mozgósítani szavazóbázisát is. Ez most fordult elő először; a magyar szavazók eddig még mindig az ország legaktívabb választóinak bizonyultak. Mára ennek szinte semmi nyoma nem maradt. Ez mindenképpen figyelmeztetés Bugárék számára. Sajátos módon ugyanis, az MKP csak az anyaország irányában mutatott különös aktivitást az elmúlt két-három évben. Bugárék mindig tettre készek voltak, amikor kettős állampolgárságról, magyarigazolványról, MÁÉRT-ról, az anyaországi támogatások srófolásáról vagy a Gyurcsány-kormány kritizálásáról volt szó. Közben viszont alig hallatták hangjukat a szlovákiai magyarlakta térségek sajátos gondjait illetően; nem volt érdemi mondanivalójuk például az országos átlagot meghaladó munkanélküliségről Dél-Szlovákiában, a régió elmaradott infrastruktúrájáról, vagy hogy ez a vidék alig részesül az országba áramló külföldi tőkéből. Az igazi próbatétel persze a jövő évi parlamenti választás lesz majd az MKP számára. Amint a mostani eredmény mutatja, az eddiginél azért többre lesz szükség, hogy a magyar választópolgár újra kedvet kapjon a voksoláshoz. Különben a magyar párt a szlovák politika perifériájára sodródik.