Egyik oldalon félelem és gyanakvás, a másikon várakozás és biztatás. A szükséges információk és a nemzetközi tendenciák ismerete híján sokszor nem tudjuk helyesen megítélni, hogy bizonyos változások, új dolgok átkot vagy áldást jelentenek majd számunkra. Most sem.

Honnan a bizalmatlanság?

A természet rendszerébe történő emberi beavatkozások során egyre gyakrabban fordul elő és igazolódik be, hogy amit áldásnak vártunk, átoknak bizonyul. A népi bölcsesség ezekre olykor rá is ragasztja az átok jelzőt. Pl. "átok" csatornának keresztelték el és hívják ma is a helybéliek a Kiskunságban a belvizek lecsapolására és összegyűjtésére kiásott Duna-völgyi-főcsatornát, mely - miután túl lőttek vele a célon - hozzájárult a talajvízszint drasztikus csökkenéséhez. A Kanadából jó szándékkal, de szerencsétlen módon tavainkba telepített és ott elszaporodott hínárnövényt "átokhínárnak" nevezték el. Átok a parlagfű, a balatoni busa, a pillepalack, az útjainkon átrobogó kamionforgalom stb. Mást vártunk és mást kaptunk. Az áldásokról, melyekkel korábban korlátlanul rendelkeztünk: a tiszta vízről és levegőről, változatos tájakról, növény- és állatközösségekről, a hazánkra jellemző fajokban gazdag természetről társadalmi szinten talán könnyebben megfeledkezünk, de ez meg emberi természetünk része.

A Natura 2000 a megőrzés programja. Az érzékeny területek okos, szelíd használatának modellje a növény- és állatfajok megőrzése, végső soron saját védelmünk érdekében.

Az erdő- és mezőgazdálkodási, hal- és nádgazdálkodási gyakorlat, ami a különösen sérülékeny területek vizeit és talaját megőrizte, a növény- és állatfajokat megtartotta, nemcsak, hogy tovább folytatható, hanem társadalmi elismerést is élvez. A Natura 2000 hálózatba jelölés felértékeli a fajokban gazdag erdők, gyepek, nádasok, halastavak, gyenge termőképességű szántók, karsztos területek erkölcsi és gazdasági státusát.

A Natura 2000 egy környezetvédelmi program. Olyan, mint pl. az 1990-es évek végén szintén idegenkedéssel fogadott agrár-környezetvédelmi program. Ez évben pedig már a természetvédelmi, erőforrásvédelmi és értékteremtő célt szolgáló gazdálkodás, területkezelés elismeréseként már 43 milliárd forint közösségi kifizetés illeti a csatlakozó földhasználókat. Ez az összeg meghaladja az agrártámogatás 10 százalékát, tovább növekszik és kétharmad részt az EU-tól érkezik. Ez az agrár-környezetvédelmi megoldás olcsóbb, mint a lemosódott termőtalaj visszahordása a lejtőkre, vizek utólagos megtisztítása, élőhelyek újraélesztése és a veszélyeztetett fajok visszatelepítése.

A környezeti kockázatot jelentő, magas anyag- és energiafelhasználású tömegtermelés társadalmi megítélése az EU-ban egyre rosszabb. Ez abban is megnyilvánul, hogy a közös mezőgazdasági politika 2007-től a búza, a kukorica, a tej stb. támogatásának rovására a környezeti és szociális haszonnal járó termelési módok, az agrár-környezetvédelem, a vízvédelem, a Natura 2000 és a vidékfejlesztés támogatását növeli. Az intenzív mezőgazdálkodásra kevésbé érzékeny, élővizektől izolált, jó termőtalajokon, biztonságos mezőgazdasági telepeken tömegtermelésre berendezkedőknek pedig a legmodernebb technikák és technológiák alkalmazásával mindinkább a világpiaci versenyre kell felkészülniük, és ott folyamatosan megméretni magukat. Így válhat a gyenge termőképességű, az intenzív gazdálkodásra érzékeny területeken, nedves réteken, homokdombokon, dolomitlejtőkön, szikeseken a Natura 2000 adta megkülönböztetés áldássá a terület használójának és mindenkinek, aki élhetőbb vidéki tájat, gazdagabb természetet, hatékonyabb környezetvédelmet szeretne hazájában.

A szerző a WWF Magyarország igazgatója