Hónapokon át folytak a találgatások, hogy ki ülhet Alan Greenspan, a januárban leköszönő amerikai jegybankelnök székébe. Bush elnök végül Ben Bernankét, a monetáris politika tekintélyes professzorát jelölte. Ellenzéki és kormánypárti politikusok és közgazdászok egyaránt jó választásnak tartják. A bejelentés hírére a tőzsde emelkedni kezdett.

Most mindenki arra kíváncsi, hogy a tudós közgazdász milyen politikát követ majd. A gazdasági újságírók általában Bernanke szaktanulmányait bújják. Egy kevésbé konvencionális kollégájuk viszont az elnök vagyonnyilatkozatából próbál következtetni. Csak félig tréfából.

Henry Blodget azzal vált híressé, hogy nagyban fújta a dotcom lufit. A kipukkadás után épphogy megúszta a börtönt, eltiltották a tőzsdétől. Azóta újságíróként keresi a kenyerét, a Slate pszicho-pénzügyi kolumnistája. A köz szolgáinak zsebében turkálva próbál messzemenő következtetéseket levonni, amire a nyilvános vagyonnyilatkozatok jó lehetőséget kínálnak.

Bernanke több millió dolláros vagyonának legnagyobb részét a nyugdíjbiztosítása teszi ki. Ezen kívül csak részvények és befektetési jegyek szerepelnek a vagyonnyilatkozatában. Furcsa módon szinte kizárólag kockázatosabb aktív alapokba fektet.

Pedig az elmúlt harminc évben az indexkövető alapok többnyire magasabb hozamot értek el, mint az aktívak. Az átlagosnál nagyobb hozammal kecsegtető papírok kiválasztása ugyanis komoly szakértelmet igényel, s azt meg kell fizetni. Ezért a legtöbb aktív alap hozama elmaradt az indexkövető alapokétól.

„Miért választ egy pénzügyi nagyágyú ilyen ostoba befektetési stratégiát?” – teszi fel a kérdést Blodget. Lehet, hogy Bernanke mégsem olyan bölcs, mint általában hiszik?

A gazdag emberek egy részét nem izgatja, ha egy-két százalékkal alacsonyabb a befektetéseik hozama, amíg gyarapszik a pénzük. Lehet, hogy Bernanke a FED elnökeként is így fog gondolkozni? – kérdezi Blodget. – Csak a növekedés fogja érdekelni, s nem törődik vele, ha pár százalékponttal nő az infláció?