Jurij doktor, az esztergomi temetőgondnok
A temetkezési vállalkozások nem tartoznak a leginkább ágrólszakadt cégek közé, mégis némelykor az is gondot okoz nekik, hogy ingázó munkatársat foglalkoztassanak. Annak ugyanis fizetni kellene az útiköltségét. Emiatt kell majd felhagynia választott hivatásával az esztergom-kertvárosi sírkert gondnokának is. A fővárosba költözött ugyanis, s bár szívesen viszszajárna elvégezni a teendőit, az útiköltség miatt alighanem véget ér a munkakapcsolat.
Pedig a kertvárosi temetőben nem csak hogy elégedettek voltak a sírok látogatói a gondnok munkájával, hanem nagyon meg is szerették. Azt mondják, rá sem ismerni a sírkertre, amióta az Jurij gondjaira van bízva. Jurij fehérre meszelte a sétálóutak betonszegélyét, virágokat ültetett oda is, ahol azelőtt sose volt virág, s tavaly karácsony előtt fenyőgallyakkal olyan szépen feldíszítette a ravatalozó kápolnához hasonlatos kis épületét, hogy könnybe lábadt a szeme annak, aki látta - mesélik. Jó oka volt rá tehát az egyik helyi újságnak is, hogy a temetőgondnok tevékenységét megdicsérje. Ebből a cikkből derült ki, hogy a mindenki által csak Jurijnak hívott gondnok teljes neve dr. Nyelipovics Jurij. Akinek eredeti foglalkozása gyermekorvos és aneszteziológus. Úgyhogy mindenképpen szükségét éreztük, hogy megkérdezzük tőle, miképp került ide.
Válaszul Jurij doktornak sikerült tizenöt-húsz mondatba összesűrítenie filmforgatókönyvbe kívánkozó élettörténetét. Ám mindazoknak, akik az életükben előállott nehézségeket, válságokat hajlamosak megoldhatatlannak látni, vagy mélakórba menekülve végigélni, így is tanulságos lehet.
Belaruszból került Magyarországra Nyelipovics Jurij, tizenhárom évvel ezelőtt. Magánélete kátyúba jutott, az ottani rendszerváltás után előállt események sem nagyon biztatták a maradásra, úgyhogy egyszer csak elege lett, és útnak indult - meséli. Kereskedelemmel kezdett foglalkozni, s mint mondja, rövid idő alatt sikeres üzletember lett, akihez dőlt a pénz. Kiválóan megtanult közben magyarul. Eszébe jutott ugyan, hogy honosíttatnia kellene a diplomáját, de valahogy sose jutott idő ezt intézni, amikor olyan jól ment a sora e nélkül is.
- Aztán hirtelen megváltozott a piac, elfogyott a pénz és a szerelem.
Gyárban kezdett dolgozni a kereskedői csőd után. Munkájáról nem mond sokat, csak annyit, hogy ott akadt valaki, aki szólt: lenne ez a temetőgondnoki állás, ha elvállalná. Hogy Jurij doktor mit látott a feladatban, nem tudni, mindenesetre nem csak hogy elvállalta, de be is rendezkedett benne. Még szerszámokat is vett, hogy gondnoki tevékenységét a sírkőcsiszolással kiegészíthesse, amire nagy igény mutatkozott. Meglehet, most majd a szerszámokat is el kell adni.
Sok idő eltelt, amióta Belaruszt otthagyta, de újabban már jó ideje olvas és tanul, hogy bepótolja valahogy az orvosi hivatásból elvesztegetett éveket; letehesse a vizsgákat, érvényesíttesse a diplomáját mégis.
- Jó lenne megint a régi közegben mozogni. Mert hát az ember mégis csak a megszokott társadalmi, szociális rétegbe kívánkozik. Habár...
Kis töprengés után hozzáteszi:
- Az igazság az, hogy most érzem kiegyensúlyozottnak magam. Ha hajánál fogva ki tudja rángatni magát az ember a gödrökből, attól, hogy is mondjam, jó lesz a lelkivilága. Anyagilag most is gödörben vagyok, de úgy tűnik, a temetkezésiekkel talán meg tudunk egyezni az útiköltségről.
