A házmester és Pirandello, meg a politika
- Buszokkal érkeztek Rómába az olasz-horvát határ mindkét oldaláról a félnapos konferenciára: könnyes szemű idős olaszok, akik az általános iskolát még Horvátországban járták, mai gimnazisták, a horvátországi olasz iskola diákjai, akiket tanáraik több száz kilométerre cipeltek, hogy a múltról halljanak. Néma csendben figyelték a kulturális együttélés jelentőségéről szóló előadásokat. A folyosói kommentárok, az, ahogy önt hátba veregették, és néhány hirtelen rosszullét árulta el, hogy mély indulatok húzódnak a háttérben. Ha nálunk Kolozsvárért vagy Szabadkáért tartanának hasonló találkozót, nehezen moshatnánk le magunkról a nacionalista jelzőt...
- Vannak dolgok, amelyekről már felesleges vitázni. Ilyen Fiume is: történelmét tekintve a város igenis olasz, amelyben erős volt a horvát-magyar jelenlét is. Azt hiszem, hogy ez esetben internacionalizmusról érdemes beszélni, nemzetek feletti interkulturális kapcsolatokról - a nacionalizmus legkisebb árnya nélkül. A revízió problémája már nem létezik. Így kellene ezt felfogni Magyarországon és Romániában is. Mindenkinek könnyebb volna.
- Érdekes, hogy író került a Fiumei Társaság élére. Az értelmiség keményen politizál Olaszországban is?
- Miért ne? Az írónak ugyanolyan egyetemes kötelességei vannak, mint minden más embernek. Éppúgy foglalkozhat háborúval és békével, szabadsággal, a munkához való joggal. Persze nem kell azt hinni, hogy az író - csak azért, mert jó verset vagy jó regényt ír - okosabb, és többet ért a világból. A XX. század legnagyobb szerzői közül többen is a fasizmus, nácizmus, sztálinizmus követői voltak.
- Kikre gondol?
- Pirandello hűségét fejezte ki Mussolininek: ennek ellenére ugyanúgy szeretjük és olvassuk. Legfeljebb megállapíthatjuk, hogy Pirandellónál még a házmester is jobban értett a politikához. És jobban értette, mint azok a francia értelmiségiek, akik Moszkvába jártak a sztálinista kivégzésekre, és jobban, mint Céline, aki a Szovjetunióból hazatérve megírta az antiszemita Bagatelles pour un massacre című művét. Ettől Céline még nagy író marad, aki a mai napig a szerelemről tanít bennünket. De nem szabad azt hinni, hogy az írók laikus papok, nemzeti váteszek. Erkölcsileg ugyanolyanok, mint mindenki más.
- Az 1986-ban megjelent Duna című könyvét a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig ismerik. Tizenhét nyelvre fordították le. Ha ma újraírná, ez is megváltozna, mint a közép-európai politika?
- Természetesen más könyv lenne. Ugyanazt nem írhatnám meg. Az évtizedekkel ezelőtt szerzett szerelmes verset nem lehet újraírni. Ha ugyanahhoz a lányhoz írnám, más verset írnék neki. Feltéve, ha még mindig szerelmes lennék bele. A Duna nem kézikönyv, hanem irodalom, tehát kitaláció, a főszereplő sem én vagyok - hiszen a végén meghal. A Duna annak a kornak a terméke. Láttam, mi történt azóta a folyó mentén, de nem tudom, mit írnék ma róla. A könyvek, mint az emberek, magukon viselik koruk jegyeit.
- 2005-ben ott tartunk, hogy a trieszti kávéházakban magyar szilvalekváros gombócot lehet enni. Újjászületett a Monarchia, amelyről legelső könyvét írta?
- Nem. Ez nem a múltba való visszatérés. A múltat örököljük, és nem élhetünk nélküle, de ez nem jelent restaurációt. A Monarchia, a régi Közép-Kelet-Európa nincs már. Visszasírni értelmetlen, politikailag egyenesen ostobaság.
- Úgyszólván minden könyvét lefordították magyarra is, a magyarok közül pedig talán Márai az egyetlen, akinek az összes műve megjelenik olaszul. Mit szól a maga, és mit szól Márai sikeréhez?
- Ezek az irodalom titkai. Nagyon nehéz megérteni, hogy egy könyv mitől sikeresebb egy másiknál. Én azt se értem, hogy egy olyan író mint Konrád György, aki joggal sikeres Németországban, Olaszországban miért ismert kevésbé. Az irodalom is változó, és nem mindig a tehetségtől függ.
A 66 éves, trieszti Claudio Magris író, germanisztikaprofesszor, a közép-európai irodalom és kultúra legtekintélyesebb olasz ismerője. Szakdolgozata, A Habsburg-mítosz (1963) volt az első sikerkönyve. Remekművének a Dunát tartják (1986). 1997-ben jelent meg a Kisvilágok. A napokban került az olasz könyvesboltokba legutolsó regénye: A végtelen utazás. Magrissal a trieszti Tommaseo és San Marco Kávéház asztalainál lehet találkozni.
