A fal népe

Ez a fal nem az a fal. Nem a rút berlini reinkarnációja, de nem is az Izraelt Ciszjordániától szinte hermetikusan elválasztó biztonsági kerítés hasonmása. Egészen másról van itt szó. A javunkat akarták, akik felhúzták.

Mármint a mi szép, szürke falunkat, amely első pillantásra éppoly riasztó, mint az előző kettő. Szinte biztosra vehetjük, hogy a tavaszi kampányban, sőt már előbb is, fürge ujjak kipingálják, nem beszélve a graffitis brigádok áldásos tevékenységéről. Lesz ezen még Szeretlek Szilvi, Csabi, és éljen vagy vesszen az ilyen-olyan párt vagy szövetség, képviselő. Lesz rajta apróhirdetés, lakáscsere-ajánlat, dugulást elhárító gyorsszerviz, kutyakereső cédula celluxszal felragasztva.

A lakótelep népét védi ez a most még komor fal. Hogy mitől? Hát a száguldó HÉV-től, ami azért nem egy japán sínvasút, na. A hajdani drótkerítés helyébe lépve szolgál minket ez a rideg betonszalag.

A berlini fal egy éjszaka alatt épült meg, és hosszú évtizedekre megpecsételte az NDK-sok, meg persze egész Kelet-Európa sorsát, míg a közel-keleti betonmonstrum felhúzása úgy tudjuk, már jóval több időt vett igénybe. Mi tagadás, azért a mi falunk is elég sokáig épült.

Gyanús volt, hogy a nagy nyári síncsere és pályarekonstrukció közben és után lázas gyorsasággal földgyaluk lepték el a környéket. Később vasbetoncölöpöket vertek a földbe, akkor még - legalábbis számunkra - ismeretlen célból. Apropó drótkerítés, mert mint említettük, ez húzódott itt több mint húsz évig. Drót és drót. A drága jó kerítést öt-tíz méterenként a lusta lakótelepi népek meg-megszaggatták. Na, nem MÉH-be vitték a rozsdás, több tucatszor átfestetett huzalokat, hanem így rövidítették le az utat a HÉV-megállóig.

Lássuk be, kinek lett volna kedve nagyokat kerülni, hogy elérje az első vagy az utolsó HÉV-et. Nem is szólva arról, hogy a megálló villanyórája rendszerint öt perccel kevesebbet vagy többet mutatott, tehát hiú ábránd volt ehhez igazítanunk lépteinket. Meg különben is: olyan jó volt szabályt szegni, rendet bontani. Nyaktörő mutatványok szemtanúi lehettünk errefelé, amint babakocsikat, kerékpárokat, teli bevásárló szatyrokat rángattak-vontattak behúzott nyakú családanyák a derékmagasságig széttépett háló alatt. A magas hóban, sárban és latyakban valóságos túlélőshow volt egy-egy ilyen átkelés.

A rozsdatemetőnek most vége. Lebontották. Múltunk egy a darabját vitték el. Pedig a javunkat akarták.

Értünk van, nem ellenünk
Értünk van, nem ellenünk
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.