Azért vagyunk itt, hogy áthidaljuk a szakadékot, vagy legalább csökkentsük a távolságot a Veszprémben és a környékén élő hajléktalanok meg a város polgárai között - mondta Kolárovics Attila, a megyeszékhely szociális gondozóközpontjának megbízott intézményvezetője, a rendezvény főszervezője. A veszprémi közös virrasztással egy időben Budapesten és több vidéki nagyvárosban is tartottak szolidaritási rendezvényeket.

A Veszprém centrumában felállított hajléktalanjelkép, az égő olajoshordó melegénél néhány óráig együtt állták körül a tűz fényét az otthontalanok és azok, akiknek éjszaka volt hova hazamenniük. Közösen énekelték a gitárossal a régi és a most futó slágereket, mindannyian forró teát ittak, zsíros kenyeret vagy egy tál meleg ételt ettek. Közben dokumentumfilmeket néztek a hajléktalanságról, a szegénységről, a szociális ellátórendszer felépítéséről. Ezen az éjszakán azokat sem zavarták el a főtérről, akik a padokra kuporodva egyetlen paplanba burkolózva próbáltak meg aludni.

- Sokan élnek fedél nélkül Veszprémben és a számuk évről évre emelkedik - mondta Kolárovics Attila. - Jelenleg mintegy százötvenen vannak, akik a különböző hajléktalanellátó intézményekben élnek, és majdnem ugyanenynyien lehetnek az utcán, a város környéki erdőkben, barlangokban. Őket csak az utcai szociális munkásaink érik el: miután felkutatták és regisztrálták a hajléktalanokat, két-három naponta ennivalót visznek nekik. Az otthontalanoknak legalább a felét nem lehet rávenni arra, hogy igénybe vegyék az intézményes ellátási formákat.

Az egyébként komoly gondokat okozna Veszprémben, ha minden rászoruló bekopogtatna a különböző hajléktalanellátó intézmények ajtaján, jelenleg ugyanis valamennyi létesítmény - a nappali melegedő, a népkonyha, az éjjeli menedékhely, az átmeneti szállás, a hajléktalanok otthona, valamint a családok átmeneti otthona is - teljes kapacitással üzemel. A város évente nagyjából 160 millió forintot költ hajléktalan-ellátásra, de Kolárovics Attila szerint ma már ennél többre lenne szükség.

- A hajléktalanok éjszakájának egyik legfőbb célja, hogy az emberek szembesüljenek például azzal a ténnyel, hogy az otthontalanok alig tíz-húsz százalékát ismerik fel a veszprémi utcákon, a fedél nélküliek közül ugyanis sokan emberhez méltó életet próbálnak élni, ők azok, akik hajléktalanszállón laknak és külső jegyek alapján nem is lehet következtetni a szociális helyzetükre - osztotta meg tapasztalatát Kolárovics Attila. - A veszprémi hajléktalanoknak alig tíz százaléka koldul, a többség kukázásból, színesfémgyűjtésből, újságárusításból próbál pénzhez jutni.

A hajléktalan létből való kitörés azonban még azok számára is szinte lehetetlen vállalkozás, akik rendszeresen hozzájutnak valamilyen szerény jövedelemhez. A pénz legtöbbször az önfenntartásra, valamint cigarettára és italra megy el. Kolárovics Attila szerint a hajléktalanok éjszakájának egyik fő üzenete, hogy az otthontalanság nem számolható fel ugyan, de kezelhető probléma, és az okok megismerése a veszprémi polgárokat is közelebb viheti a másik ember megértéséhez, a konkrét segítségnyújtáshoz.

Közös virrasztás gitárkísérettel