A kedden közzétett közvélemény-kutatási adatok tanúsága szerint Saron új pártja 30-33 mandátumhoz jutna a 120 tagú kneszetben. A szintén új vezetővel felálló Munkapárt - Amír Perecet novemberben választották meg a párt elnökévé - 26 helyre számíthatna a jelenlegi 22 helyett. A jelenlegi koalíció nagyobbik pártjának számító Likud viszont a mostani 40 helyett csupán 12-15 mandátumra számíthatna - írták a Jediót Ahronót, a Maariv és a Háárec napilapok.

Arra a kérdésre, vajon Saron helyesen cselekedett-e, amikor hátat fordított a Likudnak, a megkérdezett izraeliek 55 százaléka igennel válaszolt, és csupán 25 helytelenítette a kormányfő lépését. A fennmaradó hányad nem nyilvánított véleményt.

A felmérésbe bevontak többségének nézete szerint Benjamin Netanjahunak kellene átvennie az elnök nélkül maradt Likud irányítását. A népszerűség tekintetében Netanjahu mögött Saul Mofaz védelmi miniszter, majd Szilvan Salom külügyminiszter következik.

Netanjahu diktátornak nevezte Saront

A Saron helyére pályázó Benjamin Netanjahu volt miniszterelnök az izraeli katonai rádiónak kedden nyilatkozva úgy vélekedett, hogy "a diktatúra felé vezet bennünket, veszélybe sodorja a nemzetbiztonságot". "Saron családja viseli a felelősséget azért, hogy a pártban az elmúlt években elburjánzott a korrupció. Ezért most tisztogatást kell végeznünk" - fűzte hozzá. Netanjahu szerint a Likud széthasítására vonatkozó döntés nem most vasárnap este született meg, mint azt Saron állítja, hanem erre hónapok óta készült a veterán politikus.

A volt kormányfő az interjúban úgy fogalmazott, hogy Saron már két évvel ezelőtt megfosztotta a Likudot eredeti énjétől, és egyfajta munkapárttá alakította át. "Most pedig otthagyta a Likudot, hogy csatlakozzék az igazi munkapárthoz" - összegezte véleményét a nyilatkozó, aki szerint a Likud új vezetőségének az lesz a feladata, hogy visszaszerezze a párt "eredeti identitását".

Belga lap: ígéretes lépés Saron pártalapítása

A közel-keleti megbékélés szempontjából is ígéretes változásnak minősítette Ariel Saron izraeli kormányfő kilépését és pártalapítási bejelentését a La Libre Belgique című belga lap keddi vezércikkében. A békekísérletek és -közvetítés sikere a térségben a lap szerint a politikai vezetők jóakaratán és képességein is múlik, azon, hogy sikerül-e a közvéleményt olyan irányba mozdítaniuk, amely fájdalmas lehet ugyan, de egész népük sorsát határozhatja meg.
Izraelben Saron döntése az újság szerint csak azzal magyarázható, hogy a kormányfő saját elképzelései szerint kívánja folytatni a palesztin kérdés rendezését.

A munkapárti vezérré emelkedett, békeharcos Amir Perec megválasztásával együtt az izraeli politikai vezetésben olyan változások játszódtak le, amelyek harmonikusabbá tehetik az izraeli-palesztin viszonyt a közeljövőben. Az út azonban rögös lesz, és nincs garancia arra, hogy a változások meghozzák a kívánt eredményt - szögezte le a La Libre Belgique.

Hogyan választanak Izraelben?

Izrael Állam 4,8 millió zsidó és arab polgárát szólítják jövő év március 28-án az urnákhoz, hogy megválasszák az államalapítás (1948) óta sorrendben 17. parlament (kneszet) 120 képviselőjét. A választások után Móse Kacav államfő annak a pártnak az elnökét bízza meg kormányalakítással, amelynek szerinte a legnagyobb esélye van arra, hogy kormányzóképes többséget sorakoztasson fel maga mögött. Ez általában a legtöbb mandátumhoz jutott párt, ám előfordulhat olyan helyzet is, hogy nem a legerősebb frakcióval rendelkező pártnak van esélye kormányképes koalíció egybekovácsolására.

A kijelölt kormányfőnek 21 napon belül kell bemutatnia kormányát a kneszetben, a jóváhagyáshoz a parlamenti képviselők egyszerű többségének támogató szavazata szükséges. A mindenkori kormány megbuktatásához viszont abszolút többségre, azaz legalább 61 szavazatra van szükség. Bizalmatlansági indítvány benyújtása előtt a beterjesztő frakciónak meg kell neveznie azt a politikust, akit a megbuktatandó miniszterelnök helyére kíván ültetni. Ezt a "konstruktív bizalmatlanság" elnevezésű záradékot német és spanyol minta alapján iktatták törvénybe 2001 márciusában. Célja a mindenkori kormány erősítése azokkal az alkalmi pártszövetségekkel szemben, amelyek kizárólag a hivatalban lévő kormány megdöntésében értenek egyet.

A választásokon induló pártok száma egyelőre nem ismeretes. A kneszetbe csak azok juthatnak be, amelyek átugorják a leadott szavazatok 1,5 százalékát kitevő küszöböt, vagyis legalább 50 ezer választó szavaz rájuk (ez két mandátumot jelent). Az izraeli lakosság 18 százalékát alkotó arab kisebbség a választójoggal rendelkezők közül 15 százalékot képvisel. Ez annak tulajdonítható, hogy az arabok körében igen magas a 18 éven aluliak aránya - márpedig a választójog korhatára 18 év. A Kelet-Jeruzsálemben élő 200 ezer palesztin izraeli lakos ugyan, de nem izraeli állampolgár. Ezért ők nem vehetnek részt a parlamenti választásokon, viszont szavazati joguk van a helyhatósági választáson. (MTI)