A Magyar Polgári Szövetség néven ismert ellenzék előbb a helyhatósági, később a parlamenti választások idején könyvelhetett el néhány ezer szimpátiaszavazatot, hiszen a román választási törvény megakadályozta a demokrácia szabályai között zajló megmérettetésüket. Az irányukban fellobbanó együttérzést azonban hol a Német Demokrata Fórum, hol a Smaranda Enache nevével fémjelzett román párt listáin való indulásukkal sikerült tragikomikus elutasítássá áthangolniuk. Ebbe némiképp az is belejátszott, hogy Szász Jenőék az RMDSZ politikájának totális tagadásán, illetve a választás szabadságának és az autonómia fontosságának hangoztatásán kívül egyéb hasznavehető programmal nem álltak elő. A vereség azonban lehűtötte a kedélyeket. A kiábrándultságot a körükben jelentkező megosztottság, majd az RMDSZ taktikai húzása is elősegítette, mikor is gyorsan magukévá tették a kulturális autonómia ügyét.

Ez azonban most veszni látszik. A székelyek körében eddig is gyanakvással kezelt kisebbségi törvény hercehurcája ismét felerősítheti azt az időnként fel-fellángoló nézetet, miszerint az RMDSZ tapogatódzós, tipegő ügyintézését ideje lenne felváltani egy jóval konfrontatívabb politikával. Még akkor is, ha jelenleg ez sem lenne képes kézzelfogható eredményeket elérni. A vélhetően támadóbb hangnemben fellépő Magyar Polgári Párt meggyökerezésének esélyeit nem csupán a székely vérmérséklet, hanem a Fidesz által forgalmazott, odamondogatós politikájának népszerűsége is garantálja. Feltéve, ha az RMDSZ és koalíciós társai nem találnának ismét egy olyan jogi útvesztőt, amely mindezt megakadályozná. Kérdés persze, hogy a jelenlegi helyzetben fel mer-e vállalni egy újabb népszerűtlen lépést az amúgy is megtépázott tekintélyű RMDSZ. Amelynek higgadtságára egyre kevésbé vevő a közelgő EU-csatlakozásban inkább zsarolásra alkalmas szituációt látó radikális szavazókör. Hiszen az RMDSZ a történtek után sem lép ki a koalícióból, nem enged az előre hozott választásokra spekuláló politikustársak óhajának.

Az ellenzék sorait az ölükbe hulló lehetőség minden bizonnyal rendezni fogja, s a valamilyen formában revánsra vágyó szimpatizánsokat a program hiánya sem fogja különösebben zavarni. Ez leginkább a partiumi magyarokban lelhet ellenérzésre, hiszen a székelység önrendelkezését hirdető formációnak semmiféle elképzelése sincs a régió magyarságára nézve. Ez részben a stratégia része: a Székelyföld tömbmagyarsága még menthető, a partiumi szórvány viszont előbb-utóbb beolvad. Az MPSZ jelentkezése így felerősítheti a magyar-magyar ellentéteket, s azzal a lehetőséggel "biztat", hogy veszni látszik az erdélyi magyarság parlamenti képviselete. Az ugyanis szinte kizárt, hogy a bejutás érdekében a két rivális párt szót értene egymással. Hiszen a tét az esetben sokkal inkább egymás legyűrése lesz, semmint a mindkét párt hívei számára kétes kiegyezés.