Ariel Saron izraeli miniszterelnök megint lapot húzott a 19-re. "Kilépek e pártból, és új pártot alapítok" - írta pártja vezetőségének levélben, melyben bejelentette, hogy otthagyja a jobboldali Likudot. Sőt, tegnap már megtartotta új, Nemzeti Felelősség (Ahrajut Leumit) nevű pártja első ülését, melyhez egyelőre 14 jelenlegi likudos parlamenti képviselő csatlakozott a 40-ből.

A Jediot Ahronot című izraeli lap "példa nélkül álló politikai földindulásnak" nevezte, hogy a 77 éves politikus, egykori tábornok kilép a Likudból, amelynek maga is alapító tagja volt. Csak úgy, mint a zsidó telepek esetében: Saron először felépítette a pártot - 1973-ban a Likud alapítói között volt - most pedig egymaga taszítja zűrzavarba.

A knesszet tegnap este első olvasatban elfogadta azokat az indítványokat, melyek feloszlatására vonatkoznak. Ezzel elérhetik, hogy nem Móse Kacav államelnök, hanem a knesszet határozza meg az előre hozott választások dátumát. Saron tegnap délelőtt ugyanis arra kérte Kacavot, hogy oszlassa fel a parlamentet. A knesszet feloszlása után 90 napon belül választásokat kell tartani. Kacav elnök azt ígérte a lehető leghamarabb meghozza döntését. A törvény egyébként 21 napot ad arra, hogy döntsön. A parlament feloszlatása és a választások közötti időszakban Saron lesz a kormányfő. A feloszlatásról szóló döntés lapunk zártakor a Saron-párti Roni Ban-Or vezette házbizottságban vesztegelt.

Az izraeli rádió szerint az államfő feltehetően március 8-ra tűzi ki a választásokat, húsz nappal a munkapárti és Likud-képviselők által felvetett március 28-a előtt. Saronnak érdekeit az szolgálná, ha minél előbb lennének a választások, és pártja újdonságának hatása nem veszne el a voksolásig. A Likudnak pedig a későbbi időpont felelne meg, hiszen addig lenne idejük öszszeszedni magukat.

A felmérések azt jelzik, hogy jelen állapot szerint a Saron vezette párt 28 képviselői helyet szerezne a 120 fős izraeli parlamentben, így a Nemzeti Felelősség lenne a legnagyobb frakció, ám széles koalícióra lenne szüksége a kormányzáshoz (esetleg baloldali, vagy akár palesztin frakciókat is bevonva). A felmérések azt is megállapították, hogy a Saron nélküli Likud mindössze 20 helyet szerezne.

Ám az izraeli politika sosem kedvelte a centrista, illetve az egyetlen politikai cél köré csoportosult pártokat. Az elmúlt évtizedekben a Munkapárt és a Likud tengelye adta az alapot az izraeli pártpolitikának.

A Likud központi bizottságának elnöke, Cahi Hanegbi bejelentette, hogy a párt csütörtökön dönti el, mikor választ új vezetőt. A Likud elnöki tisztére máris heten pályáznak. A legesélyesebb, Benjamin Netanjahun kívül erről tett bejelentést többek között Szilvan Salom külügyminiszter, és Saul Mofaz védelmi miniszter.

Saron kilépése bár nem volt váratlan, mégis megrengette a politikai palettát. Uzi Landau, a rebellis Likud-tagok vezetője szerint a párt épp hogy megerősödik a kormányfő távozásától: "Most, hogy Saron elhagy minket, nem lesz több korrupció sem" - nyilatkozta a pártelnökségre pályázó politikus, aki egy jobboldali koalíció létrehozásán dolgozik.

A Sinui párt vezetője, Joszef Tomi Lapid hamar megvédte a pártja által képviselt politikai centrumot, mondván, hogy Saron sosem a középosztály érdekeiért dolgozott, és nem szállt szembe a vallási kényszerekkel.

A baloldali Joszi Beilin szerint pedig a Likud szakadása végre lehetővé teszi egy olyan békepárti koalíció létrejöttét, amelyben azok a volt Likud-tagok is részt vesznek, akik 38 év után rájöttek, hogy félrevezették az országot és magukat a Nagy-Izraelről szóló lehetetlen és veszélyes elképzelésükkel. Saron elsősorban azért hagyta el a Likudot, mert be akarja fejezni az egyoldalú elszakadást a palesztinoktól (gázai kivonulás, a fal építése és a Jeruzsálem körüli zsidó-telepek megtartása) - erre azonban a Likud magja nem hajlandó. A Saron által összetákolt egységkormány létezésének is csak ez volt az alapja. Emellett a Likud irányíthatatlanná vált. Megfigyelők azt jósolják, hogy több Likud-tag fog Saronnal tartani.

S bár már közel egy éve felmerült, hogy Saron elhagyja a Likudot, Amír Perec megválasztása a Munkapárt élére sokat lendített a végső döntés meghozatalában. Perec nemcsak a Munkapártot vonta ki a koalícióból, hanem megpróbálta irányítani a politikai napirendet, amit Saron nyílván nem vett jó néven. Perec politikai "mézeshetének" véget vetett Saron döntése. Saron barátja, és politikai ellenfele (a Munkapárt leváltott elnöke) Simon Peresz "elcsábítására" is tett kísérletet - vasárnap hosszasan tárgyaltak a lehetséges együttműködésről. Ám kérdéses, hogy az izraeliek inkább a 77 éves Saront és a 82 éves Pereszt választják-e az új politikai generációt megtestesítő 53 éves Perec, és 57 éves Netanjahu helyett.