Gyom a leszállópályán
Üresek az őrbódék, a hangárok, a barakkok. A leszállópályákon - amelyeken egykor MiG vadászrepülőgépek, majd a hatalmas amerikai C-130-as szállítógépek kerekei fogtak csikorogva talajt - egyre több a repedés, azokban pedig a gyom. A két kifutópálya közötti területen találkozunk először katonákkal: a repülőtér kommunikációs berendezéseit összekötő, összesen csaknem tíz kilométer hosszú kábelhálózatot számolják fel. Hatalmas orsókra csévélik a földből előásott vezetékeket - ahogy ők mondják: idegszálaitól fosztják meg a repülőteret. Odébb egy viskót állnak körbe a reptéri tűzoltók és katonák. Az épület, amely egykor a légi irányítási készülékeket óvott az esőtől-széltől, most daru végén lóg: a viskó négy sarkába kábelt erősítettek, úgy emelik a teherautó platójára.
Összecsomagol a Magyar Honvédség a taszári reptéren. Teherautóra, vagonokba pakolnak, s más bázisokra szállítanak mindent, ami mozdítható, használható. Már csak alig háromszázan, a költözésért felelősök szolgálnak itt. Másfél hónapjuk van még a munka befejezésére: december 31-én kulcsra zárják az 55 éves repülőtér kapuit.
- Elmentek az amerikaiak, most már csomagolnak a magyarok, elviszik magukkal a reptér és a falu jövőjét - foglalja össze álláspontját hosszas gondolkodás után egy helybeli asszony a nemrég bezárt tiszti klub előtt. S hogy pontosabb képet fessen lehetőségeikről, azt mondja: - Az amerikaiak még minimálbért fizettek kéthetes konyhai munkáért, a honvédségnél az utóbbi években ennyi pénzért már egy hónapot kellett dolgozni, januártól pedig már állásunk sem lesz.
Taszár akkor szerzett hírnevet repülőtere jóvoltából, amikor 1995-ben megérkeztek ide a délszláv válság rendezésében segédkező amerikai katonák. Nagy volt az élet a bázison: az első évben több mint 24 ezer katonát, 200 ezer tonnányi felszerelést szállítottak Taszárra. A kezdeti nehézkes együttműködés ellenére végül csaknem kétezren jutottak munkához, amíg itt állomásozott a sereg. 2004 nyarán aztán levonták az amerikai lobogót a laktanyában, s ezzel elkezdődött a reptér haláltusája: időközben ugyanis - heves politikai viták közepette - Pápát jelölték ki a NATO tartalék repülőterének, így a taszári Kapos Bázisrepülőtér feleslegessé vált.
Pataki Sándor, Taszár polgármestere az irodájában a könyvespolcra mutat, ahol egy SZU-22-es vadászrepülőgép makettje látható. Amikor szemügyre vesszük, azt mondja: "A 14-es számút szereltem itt, Taszáron. Repülőgépjavító voltam, amíg le nem szereltek."
A repülőgép-szerelőből 2003-ban - időközi választás során - polgármesterré lett Pataki Sándor civilben sem tudta megtagadni hivatását: az utolsó pillanatig küzdött azért, hogy a reptér tovább működhessen, s végül már azért is harcolt, hogy legalább a Kaposváron állomásozó Boconádi Szabó József Logisztikai és Támogató Ezredet költöztessék Taszárra. Javaslatát elutasították. A polgármester még ma is nehezen tudja elfogadni, hogy a település több mint fél évszázad után katonai bázis nélkül marad.
- Szerintem szakmai és politikai baklövés volt bezárni az ország - Ferihegy után - második legnagyobb, ráadásul jó állapotú repterét. A polgármester még beszélne a pusztulásra ítélt értékekről, ablakon kidobott milliókról, ha közbe nem vágnánk: mi lesz a faluval, az itt élőkkel katonai bázis nélkül?
Pataki Sándor azt feleli: ma még nem lehet pontosan tudni, hogy hányan válnak munkanélkülivé, mi lesz azokkal, akiket sem nyugdíjazni, sem továbbfoglalkoztatni nem tud a honvédség. Az viszont szerinte biztos: a Taszáron élő, már csak kétezer ember közül legalább négyszáz megélhetését érinti közvetlenül a reptér bezárása.
Érthető a polgármester bizonytalansága. A Honvédelmi Minisztérium közleménye sem tartalmaz pontos számokat, csak azt tudjuk meg: az állomány csaknem 500 hivatásos tagja közül sokan nyugdíjba vonulnak, a szerződésesek többsége pedig elhagyja a Magyar Honvédséget, mert bár más alakulatoknál továbbszolgálhattak volna, nem vállalták a költözést.
- Súlyos következményei lesznek annak, hogy elhagyja a honvédség a repteret, de tudomásul kell venni ezt a döntést. Inkább arra kell koncentrálni, hogy miként lehet a megüresedő bázist a lehető legjobban hasznosítani - mondja Gyenesei István, Somogy megye közgyűlésének elnöke. Hozzáteszi: a jövő év elején megszülethet az a kormánydöntés, amely fele-fele arányban a megyei és a taszári önkormányzat tulajdonába adja a bázist. Ez ugyan - mint mondja - óriási felelősséget, és a bázis fenntartása miatt jelentős kiadásokat ró majd a két önkormányzatra, de ha sikerül befektetőt találni, akkor bevételt és sok száz új munkahelyet teremthetnek. Megtudjuk: a napokban készült el egy kétnyelvű, negyvenoldalas befektetési ismertető a reptérről, ami máris sokak érdeklődését felkeltette. Angol, német, olasz, holland és magyar nagyvállalkozókkal tárgyal Gyenesei István arról, hogy logisztikai bázissá, a légi-teherszállítás kelet-közép-európai elosztó központjává fejlesszék Taszárt.
A megyei közgyűlés elnöke szerint ideálisak a körülmények egy kargóreptérhez: a két, csaknem három kilométer hosszú kifutó a legnagyobb teherszállítók fogadására is alkalmas, az 524 hektáros területen bőséggel akad hely raktárak építésére, a bázis saját ipari vasúti vágánya fővonalra csatlakozik, közel az M7-es autópálya, erre vezet majd az M9-es sztráda, ráadásul a térségben sok a munkára váró, jól képzett szakember.
Gyenesei István - amióta tudni lehet, hogy a honvédség csomagol - Európán kívül is igyekszik partnereket találni: Kínában is keresi a befektetőket. Somogy megye kínai testvértartományának képviselői már jártak a bázison, miként a kínai nagykövet is. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szeptemberi ázsiai útján megemlítette tárgyalópartnereinek, hogy a taszári bázis befektetőket keres.
Gyenesei István szerint - bár neveket, cégeket a folyamatban lévő tárgyalásokra hivatkozva nem említ - komoly az érdeklődés a reptér iránt. Ebben szerepe van annak is: már elkészült a bázis délkeleti részén a polgári terminál. Ezt a létesítményt a - 45-45 százalékban Kaposvár és Somogy megye, 10 százalékban pedig Taszár tulajdonában lévő - Taszár Airport Kht. építette csaknem 700 millió forintért, kilencvenszázalékos állami támogatással. Így pedig - folytatja Gyenesei István - teher- és személyszállítógépek fogadására egyaránt alkalmas lenne a reptér.
Az idén 300 millió forint Taszár költségvetése, s ebből csupán 12 millió marad, amit szabadon el lehet költeni. A reptér tulajdonjogának megszerzése után viszont a településre és a megyei önkormányzatra hárulna a terület őrzésének, fenntartásának havonta legalább 20 millió forintos költsége. Így a repülőtérnek csak a birtoklása is csődbe viheti a falut, ami szerteoszlathat minden tervet, álmot.
- A megyei közgyűlés elnökével közösen és külön-külön is folyamatosan keressük a befektetőket, de ez korántsem egyszerű, s főként nem gyorsan megoldható feladat. Pedig az idő kulcskérdés a reptér jövőjét illetően - mondja Pataki Sándor.
