Szép kis kávéház, finom Dobos
Félreértés ne essék, a szembeszökő képzetlenség korántsem csupán a REAClabdarúgóit jellemezte, azaz a Honvéd józan szurkolói kizárólag agyőzelemnek örülhetnek; az ötödik helynek már kevésbé - ez hajdanánamúgy sem volt nagy szám Kispesten -, hiszen a pozíció nyilvánvalóan amezőny "színvonalának" köszönhető.
A feltűnő sokaságú szörnyű labdaérintés közben a késő őszi napfénynél is jobban simogatott, hogy időnként kiderült: Török a jelenlegi hazai átlagnál jobb viszonyban van a gömbbel. De korántsem csak ennek tulajdonítható az első gól, sőt legfőképpen annak, hogy Kovács Norbert egészen elképesztő tempóban rúgott egy nagyot, a ritmustalanság következtében nem a labdába, hanem Török térdébe. A tizenegyest Nyerges gurította be (1-0), és ekkor néhány percig úgy tetszett, akár nyerhet is a REAC. Török átemelését például szinte kötelező lett volna gólpasszá avatnia Horváth Tamásnak, ám ez egyáltalán nem sikerült, a túloldalon viszont szerencsétlenül (a Honvéd számára persze szerencsésen) Nagy I kezére pattant a labda, és az ifjú Vad megint tizenegyest adott. Nagy erről az esetről nem tehetett - miként arról sem, hogy a büntetőből Alves egyenlített -, ám jó néhány további megmozdulásával még ebben a körben is képes volt "kitűnni". (Az előbbi mondat utolsó szavát körülölelő idézőjelek a fontosak.) Ám a társak nem nagyon bánthatták; Farkas kapus például azért nem, mert a második félidő elején nem éppen a helyezkedés magasiskoláját mutatta be Takács beívelése előtt, így a keresztbe szálló labdát Miro vidáman fejelhette két-három méterről az üres kapuba (1-2).
Mondhatnám, ettől kezdve sima ügy volt a meccs, mert - ha technikailag nem is - kondicionálisan és küzdőszellemben kétségkívül felülmúlta ellenfelét a Honvéd, ám egy alkalommal csak ritka mázli mentette meg a kispestieket a 2-2-től. Török megint jól cselezett és jól is lőtt, de az áldozatkész Takács a gólvonalon "bedobta magát", és lábáról a felső lécre, onnan pedig kipattant a labda. Majd elérkezett a meccs legszebb pillanata: Dobos - aki a második félidőben állt be, és azzal kezdte, hogy kapásból kapura akart rúgni, de "negatív kiflije" a félvonal irányába ment - meglepő lendülettel lépett ki Genito érzéssel és ütemben megjátszott labdájával, majd finoman elfektette Horváth Gábort, és elegánsan a jobb sarokba passzolt (1-3).
Ennek az akciónak a felelevenítésével be is fejezem a mérkőzés felidézését. Mindannyian akkor járunk a legjobban, ha kizárólag erre emlékezünk...
REAC-HONVÉD
1-3 (1-1)
Budai II László stadion, 1500 néző. Jv.: ifj. Vad.
REAC: Farkas - Dinka (Németh, 52.), Nagy I, Horváth G., Horváth T. (Szirtesi, 87.) - Csopaki, Nyerges, Kapcsos, Somorjai, Török - Torma (Nagy II, 85.).
Honvéd: Tóth - Kovács N., Kovács Z., Baranyai, Takács - Genito, Schultz (Dobos, 46.), Csobánki (Tőkés, 63.), Dancs - Miro, Alves (Venczel, 78.).
Gól: Nyerges (16., 11-esből), Alves (25., 11-esből), Miro (48.), Dobos (76.).
