A legfontosabb: 27 évesen erőnlétem csúcsán vagyok, így meg se kottyan legyalogolnom a Nyugati tértől a Deák térig, ámde ha ezt megelőzően három órát kell egy csigalassúságú sorban állva vesztegelnem, érthető, ha némiképp megérzem a nem betervezett kényszersétát.

Szemtanúja voltam, ahogy egy mentőautó megpróbált átjutni a feltorlódott-összeszorult autók között. Nem szerettem volna a beteg helyében lenni, akinek legalább húsz percet kellett feleslegesen várakoznia.

A demonstrációt megelőzően csupán egy-két nappal kapta fel a média az útlezárások témáját, de akkor is csupán az Andrássy útról volt szó, nem a város káoszba taszításáról. Ha voltak is híradások egy hónappal az akció előtt, hozzám nem jutottak el, pedig rendszeresen nézek híradókat és olvasok újságot.

Gyulai Bence Márton szerint "csúnya öngól" a BKV megbénítása. Enyhe kifejezés. "Érett gondolkodással" azért számolni lehetett volna azzal, hogy a buszok és villamosok nem tudnak átröppenni a kocsisorok fölött. Senki nem kényszerítheti rá az embereket, hogy metrózzanak, ha nem akarnak vagy ha nincsen jegyük. Vagy ez esetben talán Önök kifizették volna a jegyeket és az esetleges büntetést is? Gyulai úr tényleg azt hiszi, hogy azok az autósok, akik órák óta szívták egymás kipufogógázait, idegeskedtek a késések miatt, elgondolkodtak a kerekezés örömein? Az akcióval csak anynyit értek el, hogy egy indulatosabb úrvezető a jövőben talán nem elégszik meg egy sima anyázással, hanem konkrétan lepofozza azt a biciklist, aki
be mer vágni elé vagy csúnyán néz rá.

Noha nem elhanyagolandó kérdés a bicikli kontra autó ügy - magam is szívesen szállok nyeregbe alkalomadtán -, mégis vannak ennél égetőbb problémáink is, elég, ha csak az egészségügyet említem.

Úgyhogy szerintem előbb inkább az ilyen dolgokat oldjuk meg, és csak azután következzenek a bringások.